Az egyik blogban megjelent egy alapvetően a Fidesz támogatóit célba vevő, polgárpukkasztó írás, melyben a Fidesz vezérkar praktikáival kapcsolatos összeesküvés elmélet keveredik egy-két jogos és érdekes felvetéssel. „Nekem erősen olyanok az emlékeim, hogy a homofóbia azért annyira mélyen nem élt benne a néplélekben, mint az antiszemitizmus…” - írja a szerző.
Kaleidoscope és Prizma
2012.04.29. 18:11
Mióta van homofóbia?
Címkék: egyház konzervativizmus homofóbia
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bo_TO_nd 2012.04.30. 00:04:02
Azon merengtem el sorait olvasva, hogy amikor (jogosan!) "kedvezőtlen tendenciák"-ról szólunk az emberi (és ezen belül a meleg!) jogokról, és amikor "az egyre jobban terjedő homofóbia hátterében" húzódó vallási, politikai, vagy egyéb valós mozgatórugókat keressük, vajon elkeseredésünk közben nem felejtjük-é el észlelni és örvendeni az elért sikereknek is? Ha mérleget vonunk "melegjogi" szempontból, vajon most mit mutat a mérleg tárgyilagos nyelve...? Mit mutat a vallások területén például, ahol a sok gyűlölet és uszítás mellett egyre több homofil értelmezés is megjelenik neves szerzők, teológusok, papok és lelkészek tollából... Könyvtárnyivá növekedett napjainkra a melegeket elfogadó komoly, mérvadó teológiai szakirodalom, a jogról, pszichológiáról, és egyéb tudományokról nem is szólva!
Nagy kérdéssé növekszik bennem, hogy amit úgymond "kivívtunk", kivívtak a melegjogok területén napjainkban az aktivisták, jogászok és az önmagukat felvállaló barátaink, az vajon konzerválható-é, megmarad-é? -...vagy a barbárok visszahozzák törvényeiket, ld. jelenlegi Oroszországi folyamatok...
De igaz az is, hogy a sötétség és a demagógia sem lehelheti dohos szagát az idők végezetéig, hiszen pl. Anglia (GB) esetében látható a melegjogok területén való élen-járás (ők Oscar Wilde-ot még börtönre ítélték, ezidőtájt Franciaországban pedig a melegeket a Code Napoleon miatt már nem büntették!), míg furcsa módon Afrika több államában és Indiában (egész a közelmúltig) éppen a brit gyarmati törvények "ragadtak be", és ezek alapján sújtottak le a napjainkban is a melegekre.
Kaleidoscope, amit keresek, s amire a választ nem találom: van-é remény, ha mi melegek a saját történelmünk tükrébe tekintünk...? (Milyen nagy és fontos dolog, hogy ma már ezt meg lehet fogalmazni, hogy "közös meleg történelem"! - nemcsak lézengünk, nemcsak "előfordulunk", hanem vagyunk, látszunk, politikai akarattá nyilvánulhat létünk vagy nem-létünk...) Vagy az idők végezetéig kiviszontlátottjai vagyunk korszakok, jogászok és vallások szeszélyes örvényeinek, áramlatainak? Nem tudom, s e "nem-tudás" eléggé gyötör.
Persze, Captain barátunk megírja blogjában a "ne hagyjuk magunkat, álljunk ki magunkért!" jogos, harcos felszólítást ( paperboat.hu/blog/archives/2012/04/27/kiallni-magunkert/ ), Ön részletesen kidolgozta, és blogjában nyilvánosságra hozta, hogy mit kellene és lehetne tenni ma Magyarországon a melegjogi-szervezetek bevonásával a melegek szélesebb társadalmi elfogadásáért... És mégis, mi valósul-valósulhat meg...? Válaszoltak az érintettek valamit is? Az ellenség dühödt dohogásánál már csak a szövetséges tettrekészsége kiszámíthatatlanabb? Nyilván minden tiszteletem a magyarországi melegeket védő érdekvédelmi szervezeteké, legalább ők vannak és legalább ők tesznek is valamit, de vajon nem lehetne-é hatékonyabban és többet tenni? Kell-e, és egyáltalán lehet-e most és itt "többet tenni"?
Protestáns (református) teológusként az ószövetségi Prédikátor könyvének ("minden hiábavalóság!") érzése csapott át rajtam... Aztán' Párom hívta fel a figyelmemet valamire, éppen Oroszországgal kapcsolatosan: nézzünk a múltba, mit és mennyit is ért a cári hatalom, az ortodox egyház vagyona és politikai befolyása, a raszputyini fondorlatok, a szinte fanatikus babonaságig vallásos nép... - hát jött egy forradalom, és ripsz-ropsz összedőlt az egész, és kiépült egy vörös világ, mely egyeseknek szebb korszakot, másoknak sanyarú, átkos időszakot hozott... De már ennek is rég befellegzett...
Úgy érzem, néha az ember tehetetlen (és telhetetlen?) a történelemmel (a történelem Urával) szemben, de mégis keresni, találni, alakítani kell a jövendőt. De a siker nem mindig rajtunk múlik... Marad az imádság és a munka ("Orando et labornado") együttes receptje, amíg jobb ötlet nincs...
Őszinte tisztelettel:
S. T. Botond
kaleidoscope · http://kaleidoscope.blog.hu 2012.04.30. 08:31:36
Sok felvetésére a teljesség igénye nélkül próbálok reagálni.
Jogos kérdésként fogalmazta meg, hogy "elkeseredésünk közben nem felejtjük-é el észlelni és örvendeni az elért sikereknek is?" Magam részéről igyekszem elkerülni ezt a hibát, és miközben az elöttünk álló út leküzdésére biztatom azokat, akik megtisztelik figyelmükkel írásaimat, azért időnként magam is visszatekintek a már mögöttünk lévő útra, azokra az eredményekre, amelyekből erőt lehet meríteni a folytatáshoz, a további kihívásokhoz. Nagyon lényeges azonban látni, hogy ezen a téren is igaz: ha nincs fejlődés, akkor visszafejlődés van. Ahogy nagyon jól rátapintott kérdésével a lényegre a már elért eredményekkel kapcsolatban: "az vajon konzerválható-é, megmarad-é?" A válasz egyértelmű: ha nincs folyamatos fejlődés, továbblépés, akkor nem. Nagyon jó a példa is, amit hozott: "-...vagy a barbárok visszahozzák törvényeiket, ld. jelenlegi Oroszországi folyamatok..." Valóban az oroszországi folyamatok, de mondhatnánk a legfrissebb hazai fejleményeket, amikor a Parlament és a fővárosi városháza falai között is megjelentek, ez utóbbi esetben a legerősebb kormánypárt, legerősebb képviselőinek az aláírásával a homofób indíttatású jogszabály-tervezetek. Ha egy fejlődési folyamat megtorpan, akkor azonnal felülkerekednek a visszahúzó, az eredményeket lebontani akaró tendenciák. Ez így van az élet minden területén, de az emberi jogok területén mindez különösen nagy kockázatokat rejt, ahogy az Ön által is említett példa is, vagy ahogy - talán még riasztóbb módon - a közép-ázsiai országokban (Irak, Irán) észlelhető véres embertelenségek is bizonyítják
Számomra mindaz, ami az Egyesült Királyságban történik a szemünk előtt, ahogy egyre inkább teret nyernek a melegjogok az élet minden területén, szintén pont azt bizonyítják, hogy még ott sem állhatnak meg, pihenhetnek meg az emberjogi aktivisták, ahol pedig a világ többi részéhez képest már sokkal előrébb vannak.
Arra a kérdésre, hogy "van-é remény"? Pál apostol válaszol nekünk: "Kétségtelenül értünk írták meg, hogy aki szánt, reménykedve szántson, s aki csépel, abban a reményben csépeljen, hogy részesedik a termésből." (1Kor 9,10b.) És, ahogy a Szeretet himnusz végén írja: "Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet." (1Kor 13,13.)Ezért, ha "átcsap" rajtunk a "Prédikátor könyvének ("minden hiábavalóság!") érzése", akkor érdemes továbbolvasnunk ezt a könyvet és megtaláljuk a választ:
"Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:
Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek.
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak.
Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak.
Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének." (Préd 3,1-8.)
Lehet, hogy most még sok területen a háborúnak és a gyűlöletnek van itt az ideje, de hiszem, hogy a melegjogok területén is eljön a béke ideje, ezért teszem, ami tőlem telik, "teszem, amíg tudom".
Tisztelettel:
Kal
bo_TO_nd 2012.04.30. 18:48:16
Talán mindenhová ki kéne írni, az emberi elmékbe vésni mindenképpen amit megfogalmaz: "...ha nincs fejlődés, akkor visszafejlődés van."
Megannyi tragédia és hanyatlás mögött a felületesség, a fejlődés láttán való lanyhulás, belenyugvás, kényelmesség, gyávaság, keserű beletörődés és a flegmatikus közöny áll...
Külön és hangsúlyosan köszönöm Önnek ezúton is, amit tesz, cselekszik - akár blogján keresztül... Remélem sokan olvassák, és üzenete sok célhoz elér.
Istennek való hálaadással mondhatom, hogy boldoggá tesz, hogy vannak ilyen gondolkodók (nemcsak "professzionálisak", "hivatali emberek", tehát teológusok, hanem civilek, laikusok is - bár hozzáteszem: Ön sokszor hivatásos teológusokat is leköröz éles, korrekt meglátásaival, egyházpolitikától nem megkötözött szabadságával, és főleg azzal, hogy Önből, a ránk, lelkészekre, teológusokra oly sokszor jellemező megtörtség és közöny (?), kiégettség (?) hiányzik... Nyilván azon sem csodálkoznék ha lenne hittudományok területén szerzett szakmai képesítése is; de messzemenően nem ez a lényeges, hanem mint azt jeleztem, az Önnek való köszönetmondásom.
Nem titok, hosszú ideje olvasom bejegyzéseit, melyekkel hol jobban, hol kevésbé, de mindig tudtam azonosulni, - több lelkész kollégám más blogokon keresztül is reagált néhányszor az Ön felvetéseire, de úgy gondoltam, most elérkezett az ideje, hogy én is - ha csupán csak olykor, alkalomadtán, de akkor is - "megszólaljak". Megszólaljak ismeretlen-ismerősként legalább az Önnek mondott köszönet szintjén...
Köszönöm a testvéri igei figyelmeztetéseket, az 1Kor 9,10b., 1Kor 13,13., és a Préd 3,1-8. textusokat, utóbbit én valóban - a kisarkított "minden hiábavalóság" megállapítást kiragadva - kontextus nélkül "bátorkodtam érzékelni", és ezt nem tettem jól, mert Önnek van igaza: "tovább" kell olvasni, mert ha nem olvassuk a szöveget folyamatában tovább, akkor ugyanazt tesszük, mint a farizeusok, vagy a mai fundamentalisták... Igenis tanulságos, hogy még nekünk teológusoknak is "tovább" (azaz nem egy-egy mondatnál leragadva) kell tudnunk olvasni a Bibliát, és nem szabad kiragadnunk (érzések szintjén sem!) összefüggésekből, főleg Istennek a legnagyobb összefüggéséből: Jézus Krisztusból semmit! Fontos bármely textus, de az egyetlen kontextusa Istennek: Jézus!
Tisztelt Kaleidoscope, Ön ezt írja: »Lehet, hogy most még sok területen a háborúnak és a gyűlöletnek van itt az ideje, de hiszem, hogy a melegjogok területén is eljön a béke ideje, ezért teszem, ami tőlem telik, "teszem, amíg tudom"«.
- Ismeretlen-ismerősként is köszönöm ezt Önnek, és jó, ha tud róla, hogy én is igyekszem ezt tenni, így cselekedni hivatásom területén, a "műhelymunkában" is, és akkor is amikor sokaknak hirdetem Krisztus evangéliumát... Igen, "teszem, amíg tudom" a magam helyén és körülményeihez-lehetőségeihez mérten, és imádkozom azért, hogy legyen mindig olyan, aki megteszi körünkből azt, amit (amikor) mi már nem tudunk... Bízom, hogy vannak nálunk erősebbek is, és bízom abban, hogy nem csak néhányan, hanem sokan vagyunk (ebben nagy bizonyosság számomra a legtöbb jórészt nyugati, északi református, evangélikus "történelmi" protestáns testvéregyházunk zsinatainak reakciója, határozata, illetve sok, egyre több progresszív római katolikus pap, és számos anglikán/episzkopális egyházfő és pap megnyilvánulása!).
A Jn 21, 15-19 érdekes összefüggésben hangzik amit Jézus mond Péter apostolnak: "Bizony, bizony mondom néked, amikor ifjabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartad; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod."
- Nos, ennek kapcsán az eredeti jelentésből kicsit szándékosan és önkényesen kiszakítva (mert hát azért én még elvileg fiatalabb vagyok) azon is gondolkodtam, hogy jó, ha az ember előkészíti (ha van rá lehetősége), hogy majd, amikor arra kerül sor, hogy "kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, ahová nem akarod." - nem mindegy, hogy ki az a "más" aki felövez és "hova" visz... Persze nem a melegaktivisták, jogászok és sokan mások képzésére, a progresszív teológusok felkészítésére gondolok kifejezetten, de mégis, azért erre is;-))
És főként arra, hogy felelősek vagyunk önmagunkért, a sajátjainkért, és a társunkért, akit szeretnünk kell, - és meg kell becsülnünk...
Őszinte tisztelettel:
S. T. Botond