Isten igazsága nem függ a emberek többségi véleményétől, Isten kinyilatkoztatott igazságai szempontjából lényegetlen, hogy azokkal a többség egyetért, vagy nem. Ezzel az elméleti szempontból teljesen evidensnek tűnő állítással kapcsolatban a gyakorlatban két probléma szokott felmerülni:
1. ki hivatott eldönteni, hogy az emberek vitás kérdéseiben melyik álláspont felel meg Isten igazságának, ha az ellentétes álláspontot képviselő felek egyaránt úgy gondolják, hogy a sajátjuk?
2. néha úgy tűnik, mintha a többség véleményét mégiscsak relevánsnak tekintenék, ha az megegyezik az egyházi vezetők álláspontjával.
Az első kérdés nagyon messzire vezet, túl a fél évezrede lezajlott reformáción, melynek a pápai tévedhetetlenség tagadása az egyik alapvető mozgatórugója volt; lényegében az ősegyház és a zsidó nép történetét is végigkíséri a hitelesség, az Isten akaratának megfelelő, vagy azzal pont szembenálló hatalmi, vagy vallási elvárások, törvények és szabályok problematikája. Jézus maga is nagyon sokszor mutatott rá a farizeusok és az írástudók képmutatására és kemény szavakkal korholta ezért őket. Mégis mind a mai napig az emberek nem tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy megpróbáljanak beülni az Isten ítélőszékébe, ítélkezzenek embertársaik felett és közben elvárják Istentől, hogy értsen egyet velük. Szánalmas… Ez a kísértés nemcsak a katolikus egyházat érinti, egyes protestáns gyülekezetekben még erősebb a tekintélyelv tisztelete, mint a katolikusoknál, de a katolikus egyházban a pápa tévedhetetlenségét mai napig érvényes dogma mondja ki. A katolikusoknál tehát elvben tényleg tejesen érdektelen lehetne az emberek többségének véleménye, egyedül a pápa álláspontja érdekes, aki a vonatkozó dogma értelmében „tévedhetetlenül” ki tudja nyilvánítani Isten akaratát. Márpedig a pápai tanítóhivatal a Katolikus Egyház Katekizmusában (KEK) számos egyéb kérdés mellett a homoszexualitással kapcsolatban is egyértelmű álláspontot fogalmaz meg, mindig, minden körülmények között „rendetlen dolognak” nyilvánítva azt. Ebből következően fel sem merülhet, hogy a katolikus egyház bármilyen formában elfogadja, vagy különösen támogassa az azonos neműek házasságát, de Magyarországon folyamatosan tiltakoztak még a melegek bejegyzett élettársi kapcsolatának elismerése ellen is.
E nagyon határozott és a pápai tekintély által támogatott elvi álláspont ellenére úgy tűnik, hogy a témával kapcsolatban közvélemény változásait, vagy a politikai döntéshozók megnyilvánulásait mégis élénk figyelem övezi a Vatikánban. A vatikáni rádió weblapján legalább is nem kis örömmel tudósítanak arról, hogy az USA-ban az „Észak-Karolinában tartott népszavazáson a lakosság elutasította a homoszexuális házasságot, ezáltal 31-re emelve azoknak az államoknak a számát, amelyek ellenzik ezt a lehetőséget, 7 állammal szemben, amelyek viszont legalizálták azt”, ami ebben a beállításban „a nép szava – Isten szava” elvének elfogadását sugallja. Ugyanakkor abban az esetben, ha a többségi vélemény valahol a melegházasság elismerése mellett dönt, akkor rögtön előjön az az érv, hogy az igazság nem a többség álláspontjától függ.
Most akkor tehát fontos, vagy nem fontos, hogy mi egy-egy kérdésben az emberek többségének véleménye?
