A jelen blog egyik legfőbb célja (vagy ha kicsit patetikusabban akarunk fogalmazni, akkor küldetése, missziója) a sokszínűség elfogadásának támogatása a körülöttünk lévő „ezer színű világ” bemutatásával a szerzők és a hasonlóan gondolkodó hozzászólók szemszögéből. Elvből nem zárjuk ki azokat a kommentelőket akik más véleményen vannak, még akkor sem, ha trágár, vagy értelmetlen hozzászólásokat írnak (bár időnként egyesek megvádolnak minket a cenzúrázással és gyorsan el is ítélnek miatta, de ettől még tény az, hogy ilyen nem fordult elő a blog történetében), hanem rábízzuk a blog olvasóira, hogy helyén kezeljék az egyes hozzászólásokat.
A szerkesztők egyöntetű véleménye volt, hogy másodközlésekkel nem foglalkozunk, ha nincs mit írnunk, akkor inkább csöndben maradunk, de nem másolunk át cikkeket és írásokat másoktól. A számunkra érdekesnek tartott linkeket a blog oldaldobozába beírtuk – igaz ennek frissítése, aktualizálása kissé hiányos –, és az egyes posztokhoz kapcsolódó írásokat aktív linkek formájában a bejegyzés szövegébe illesztve meghivatkozzuk.
Így van ez most is, amikor az elmúlt időszak kritikusabb, néha már-már elkeseredést sugalló írásai után arról számolunk be, hogy azért vannak bíztató jelek is. Annak ellenére ugyanis, hogy Magyarországon ma a szélsőjobb politikai erők nyíltan sértegethetik és sértegetik is az LMBT közösség tagjait, a konzervatív politikusok és a magukat konzervatív, fundamentalista keresztényeknek tartó egyházi vezetők elutasító, időnként kifejezetten ellenséges megnyilvánulásokat tesznek, valamint szó nélkül hagyják a szélsőjobb homofóbok uszításait – ahogy ezekről a jelenségekről többször beszámoltunk – az elmúlt hetekben, hónapokban úgy tűnik egyre többen vannak, akik fontosnak tartják, hogy a mérsékelt és toleráns álláspontjuknak is hangot adjanak. Ezekből a véleményekből, melyek olyanoktól származnak, aki a heteroszexuális többséghez tartoznak, azonban felismerték, hogy a homofóbia mennyire káros és elítélendő jelenség néhányat megemlítünk most.
A sajnálatosan megszűnt mindennapi.hu oldal egykori főszerkesztőjének, Balavány Györgynek a blogjában a kereszténység és a homoszexualitás témában jelent meg egy nagyszerű írás, melyet az alábbi mondottal vezet fel a szerző: „A melegek nem jelentenek veszélyt a heteroszexuálisokra. De ez fordítva nem igaz.”
Még egy fél évvel ezelőtt, a mindennapi.hu fénykorában jelent meg egy nagyszerű cikk Kiss Judit Ágnestől, „A melegek alkalmasak gerendának” címmel. Ahogy a cikk felvezetőjében írja a szerző: „Az utóbbi időben divatos lett a homoszexuálisokról beszélni. Keresztény körökben pedig még annál is divatosabb fölöttük ítélkezni.”
A Belegondoltam blog szerzője egy negyvenéves gépészmérnök, aki a belinkelt posztban azt fejti ki részletesen, hogy a homoszexualitás nyílt megjelenítése miért nem jelent veszélyt senkire. Ahogy fogalmaz: „Aki tudja, hogy a lányokat szereti, annak bizony nagyon mindegy, hogy lát-e férfiakat kézenfogva, vagy esetleg csókolózni. Számunkra ezek dolgok közömbösek. Ezek a dolgok csak azokat zavarják, akik nem biztosak önmagukban.”
Korábban is jeleztük már a Kaleidoscope blogon, amikor találtunk olyan írást a weben, amely az elfogadás irányába mutat a többségi társadalomhoz tartozók részéről.
Reméljük, hogy a hasonló megnyilatkozások száma, ha lassan is, de gyarapodni fog és kérjük, hogy aki találkozott hasonló írásokkal, melyekben a hetero többséghez tartozók is kiállnak a melegek egyenlő jogainak, emberi méltóságának tiszteletben tartása, a sokszínűség elfogadása mellett, akkor ossza meg itt velünk.
