„Lady Gaga szerint senkit sem érdekel, hogy mit gondol a pápa a homoszexualitásról.” – írja a hatter.hu. Ez persze így nyilvánvalóan nem igaz, de különösebben nem meglepő, ha egy ilyen kétes hírű világsztár PR célzattal ilyen „okos” dolgokat beszél.
Mindazáltal van ennek a „bagatellizáló stratégiának” egy súlyos veszélye: elterelheti, elaltathatja a figyelmét azoknak, akik az LMBT közösséghez tartozó emberek egyenlő jogait fontosnak tartják. Az utóbbi időben elég nagy nyilvánosságot kapnak ugyanis azok, akik melegként ellenzik az azonos nemű párok házassági egyenlőséghez való jogát. Az Info rádió is beszámolt egy Xavier Bongibault nevű 21 éves meleg srác által elindított mozgalomról: „"Plus gay sans mariage" - ez a neve annak a homoszexuálisokat tömörítő egyesületnek, amelynek vezetője immár nyilvánosan is állást foglalt az azonos neműek házasságának a legalizálása ellen. A szervezet neve magyar fordításban "Házasság nélkül melegebb"-et jelent, de mivel a homoszexuálisokat jelző "gay" szó vidámat is jelent, ezért a név "Házasság nélkül vidámabb"-ként is érthető.” Nem sokkal korábban jelent meg egy cikk arról, hogy Rupert Everett nem hisz a meleg családokban, de a melegek által látogatott weboldalakon mindig is voltak olyanok, akik melegként hevesen ellenezték azt, hogy az azonos nemű pároknak legyen joga az örökbefogadáshoz.
Mindezek közrejátszhattak abban, hogy az utóbbi napokban napvilágot látott franciaországi jogszabálytervezettel kapcsolatban – a jogosnak tűnő vélemény szerint – „Adunk is, meg nem is: akár ez is lehetne az új melegházasságra vonatkozó francia törvénytervezet alcíme. A homoszexuális párok ugyanis egyenlőséget akartak, de csak félig kaptak” – írta a kitekinto.hu. A kompromisszum-keresés „eredményképpen” olyan javaslat született, melyről elmondható, hogy „a konzervatívoknak és keresztényeknek még ez is sok, a homoszexuálisoknak pedig kevés”.
Nehéz kérdés, hogy ezek után merre is van a helyes irány. A melegeknek ki kellene tartaniuk a teljes egyenjogúság követelése mellett? – Láthatóan maguk sem egységesek ebben. Tovább kellene keresni a kompromisszumot, megelégedve a korlátozottabb jogokat biztosító élettársi kapcsolat elismerésével, és lemondva a házassággal egyenértékű jogi formáról? (Itt nemcsak az örökbefogadásról, hanem számos más, a polgári jogban szabályozott kérdésről is szó van.) Csakhogy a katolikus egyház hivatalos képviselői részéről nincs szó semmilyen kompromisszumról, mivel láthatóan a melegjogok ellen mindenhol egyenlő intenzitással, csak eltérő célkitűzésekkel és eszköztárral kell küzdenie a Rómához hű híveknek. Angliában és Franciaországban az azonos neműek számára egyenlő jogokat biztosító házasság ellen tiltakoznak, de az élettársi kapcsolatot elfogadnák, itthon ez utóbbi ellen is keményen tiltakoztak, és a Ptk. módosításnál most is megpróbálták kivetetni az erre vonatkozó szabályokat a törvényből, míg tőlünk keletre az ortodoxok (e tekintetben maguk mögött tudva a római katolikusok hallgatólagos támogatását) élharcosai a homoszexuális „propaganda” büntetőjogi szankcionálásának, sőt egyesek még a melegek elleni a nyílt erőszakra is felszólítják híveiket. A katolikusok és a hazai protestánsok lényegében minden kompromisszumtól elzárkóznak a morálteológiai indokokra hivatkozva, ami persze pont egyházaiknak a más országokban látható eltérő álláspontjai miatt logikátlan és következetlen.
A megoldás mégis csak az lehet, ha sikerül józan kompromisszumokat találni, hiszen minden modern, demokratikus társadalom erre épül, akkor is, ha most még mindkét fél részéről elég csekélynek tűnik a kompromisszum-készség.
