A Fidesz tisztújító kongresszusán a vezető funkcionáriusok felszólalásainak legtöbbször visszatérő eleme az LMBT emberek elleni gyűlöletkampány további erősítése. Az elmúlt napokban ugyan lehetett olyan véleményeket olvasni a médiában, hogy a Fidesznek nem jött be a homofób kampány, és ezért lassan leépítik ezt a részét a kommunikációnak, a párt vezető tisztségviselőinek mai felszólalásai egyértelműen rácáfoltak erre.
Orbán Viktor alpári homfóbiája már messze nem csak a Fideszre hoz szégyent, hanem az egész országra, sőt az egész nemzetre (ugyanúgy, ahogy ezt részletesebben kifejtettük egy alacsonyabb szintű vezetővel kapcsolatban egy korábbi posztban). A többi vezető politikus hasonló tartalmú megszólalásai egyértelművé tették, hogy ez a gyűlölködés és gyűlöletszítás a Fidesz politikájának továbbra is meghatározó eleme lesz.
Ha a kormányzati pozícióban lévő párt vállaltan a kisebbségek elleni gyűlöletkeltésre alapozza a kampányát, akkor ez azt jelenti, hogy abban az országban évekig kizárt az „élni, és élni hagyni” elvén nyugvó társadalmi béke. Ha a választásokon megint győznek, akkor kénytelenek lesznek az LMBT emberek elleni további, egyre súlyosabb atrocitásokkal bizonyítani, hogy komolyan gondolták, amit mondtak, ami szükségszerűen belső feszültségekhez fog vezetni a magyar társadalomban, és a Stonewall lázadásokhoz hasonló reakciókat fog kiváltani hazánkban is. Az elnyomott társadalmi csoportok megmozdulásainak megjelenési formáiban, erejében és eredményességében természetesen jelentős különbségek vannak a különböző országokban és korszakokban, de amikor egy megalázott közösség tagjai úgy érzik, hogy már nem tudják tovább tűrni a hatalom brutális támadásait, akkor elemi erővel tör felszínre az elégtelenség.
Ha elbukják a választásokat, akkor elkerülhetetlen, hogy a gyűlöletszításért felelős személyeket felelősségre vonják, és a 2010 előtti kormányok ma is aktív politikusai várhatóan ugyanolyan ostoba módon fognak újabb sérelmeket okozni a velük szembenállóknak, ahogy tették akkor, amikor ők voltak hatalmon.
A mai nap legfontosabb üzenete tehát, hogy a magyar politikai elit jóvoltából a felnövekvő generációnak sincs esélye egy nyugodt, kiegyensúlyozott, békés polgári életre.
