A kivultagasabb.blog.hu leközölte huffingtonpost.com-nak egy magát átmenetileg melegnek tetető amerikai fundamentalista keresztény férfival készített interjúját, és ezt a posztot számos online médium idézte, még olyanok is, mint a hvg.hu. Mind az eredeti cikk, mind annak interpretációja a hazai online médiában ambivalens érzéseket kelthet. Egyik oldalról örvendetes, hogy egy fundamentalista keresztény neveltetésű, egész eddigi életében ilyen közegben élő fiatalember nem akarta az ítélkező, kárhozattal fenyegetőző álláspontot tovább képviselni anélkül, hogy megpróbálja beleélni magát azok helyzetébe, akiket eddig elítélt, akikről eddig úgy gondolkodott, hogy „csak úgy kerülhetnek a mennybe, ha nem a torzszülöttek életét élik”. Másik oldalról számos kérdés és kétség merül fel ezzel a történettel és annak média megjelenéseivel kapcsolatban.

Alapvető kérdések vetődnek fel magával az alaptörténettel kapcsolatban is: Mi volt a célja a magát melegnek tetető fiatalembernek a melegek helyzetének jobb megértésén túl? Miért volt fontos számára, hogy jobban megértse a melegeket? (Az interjúban megjelenő indok, a karaiban zokogó leszbikus lány története aligha lenne elég ok arra, hogy valaki a saját egész addigi életét felrúgva egy ilyen horderejű „kalandra” vállalkozzon.) Milyen konklúziókat vont le magának mindazokból a tapasztalatokból, amelyeket megszerzett ezalatt az egy év alatt? Hogyan változott a viszonya a melegekhez azon túl, hogy jobban át tudja érezni a nehézségeiket? Továbbra is kárhozatos bűnnek tartja a homoszexualitást? Korábban milyen emberi kapcsolatai voltak? Miért nem volt barátnője, vagy felesége? Milyen barátai voltak, ha azok azonnal elfordultak tőle a homoszexualitásra vonatkozó bejelentés után? Mi az alapfoglalkozása? Ennek a „kalandnak” valóban a „legnagyobb tanulsága az, hogy milyen rossz is titkolózva élni”? Ennyi? Nem arról van itt szó, hogy egy többszörösen is súlyosan hátrányos helyzetben lévő, sokszor megalázott, meghurcolt társadalmi kisebbség problémáiból próbált most a könyvének a megírásával és kiadásával hasznot húzni ez a férfi? Nem olyan ez, mint amikor a testi, vagy szellemi fogyatékossággal élőkre hivatkozva profitorientált szervezetek DM levelekkel tömik meg a postaládákat, hogy vegyünk naptárakat, képeslapokat, amiken a fogyatékosok által készített festmények, alkotások képei láthatóak, mert majd a fogyatékosok is részesülnek a bevételből – természetesen csak annyiból, ami megmarad a profitorientált kiadó költségeinek és búsás hasznának a levonása után?

A fenti kérdések tisztázatlansága, megválaszolatlansága miatt a hazai publikáció is leginkább olcsó népszerűséghajhászának tűnik. A blog szerzője egyszerűen lefordította a cikket, saját véleménye csak esetlegesen jelenik meg a kommentekre adott válaszokban. A kommentelők a szokásos köreiket futják, általánosságban beszélve, vagdalkozva nyilatkoznak saját megváltoztathatatlan értékítéleteik alapján a melegségről, coming outról és az ilyen topikoknál megszokott témákról.

A fentiek alapján tehát sajnos úgy tűnik, hogy sem az eredeti cikk, sem annak hazai interpretációja nem vitt közelebb annak a problémahalmaznak a megoldásához, ami az LMBT közösséghez tartozó emberek millió számára okoz mindennapi gyötrelmet és szenvedést szerte a világban és több ezer, talán több tízezer embernek itthon, Magyarországon is.