Két évvel ezelőtt a jelen blogon már publikáltunk egy rövid cikket a missziós vasárnap alkalmából. Az akkor leírt gondolatok mit sem veszítettek aktualitásukból, sőt az eltelt két év számos új bizonyítékkal nyomatékosította az akkori figyelmeztetést: nagy felelősség terheli a misszióval kapcsolatban Jézus Krisztus egyházának mai vezetőit. (A blog látogatottsági statisztikái alapján az elmúlt napokban 23-szor töltötték le ezt két évvel ezelőtt írt oldalt; remélhetőleg tudtak néhányan hasznos gondolatokat meríteni belőle, bár a látogatóktól semmilyen visszajelzés nem érkezett.)
Az idei missziós vasárnapon a katolikus templomokban Márk evangéliumából azt a részt olvasták fel, amikor Zebedeus fiai, Jakab és János azt kérik Jézustól, hogy majd ők ülhessenek mellette az ő dicsőségében, amire Jézus türelmesen válaszol, de amikor a többi tanítvány megtudja, hogy mit akartak, akkor ők felháborodnak és ezért Jézus kénytelen megfedni őket. „Jézus ezért odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezető embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mk 10, 42-45.)
A keresztény egyházakat szerte a világban egyre több kritika éri éppen amiatt, hogy – hasonlóan azokhoz, „akiket a világ urainak tartanak” – „vezető embereik éreztetik … hatalmukat”, közvetve, vagy közvetlenül beleavatkozva a politikai küzdelmekbe, csatározásokba. A kereszténység kétezer éves történelmének nagy részét végigkísérte a hatalom (és persze az azzal együtt járó gazdagság) csábítása, az egyházi és a világi vezetők rivalizálása, egymás legyőzésére irányuló küzdelmeik – tehát mindaz, amitől Jézus óvva intette tanítványait. Mindez sajnos ma sincs másként, csak a pozícióharc eszköztára változott. Ma fegyverek, máglyák és az inkvizíció egyéb borzalmas kellékei helyett a média és a gazdasági erőfölény megszerzése jelentik a politikai hatalom megragadásának és megtartásának az eszközeit és sajnos ezekkel világszerte élnek is a különböző keresztény felekezetek, melyek között legerősebbként a Katolikus Egyház tud a legtöbb ilyen fegyvert csatasorba állítani.
Az elmúlt napokban pl. konkrét adatokat közöl a huffingtonpost.com oldal arról, hogy az amerikai Katolikus Egyház több, mint egymillió dollárral támogatta az azonos neműek házassági egyenlősége elleni kampányt az USA négy államában, ahol a kérdésről a közeljövőben népszavazást tartanak. Ezt az ottani mércével is jelentős összeget tehát egyértelműen politikai célok elérésére fordította az egyház, mivel egy népszavazás vitathatatlanul a politikai hatalomgyakorlás eszköze (még akkor is, ha olyan kérdésre vonatkozik, amellyel kapcsolatban több keresztény felekezetnek egyértelmű morálteológiai álláspontja is van). Jézus nem véletlenül mondja, hogy „közöttetek azonban ne így legyen”. A hatalomgyakorlás eszköztárának bevetése visszaüt, ahogy erről a jelen blog egyik korábbi posztjában is volt már szó, de a csábításnak – úgy látszik – túl nehéz ellenállni…
