Párizsban ismételten tüntetések lesznek a melegházasság engedélyezése ellen, annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatási adatok alapján a polgárok 60 %-a támogatja a kormány ez irányú terveit. Felmerül a kérdés: miért ez a kitartó, immáron sokadik alkalommal tömegeket megmozgató tiltakozás? Persze vérmérséklete, szubjektív véleménye, morális meggyőződése és egyéb szempontok alapján erre a kérdésre mindenki tudna mondani valamilyen választ, de ezek a válaszok valószínűleg nagyon sokfélék lennének, noha mindenki meg lenne győződve arról, hogy a saját álláspontja az egyedül elfogadható, racionális, sőt talán még azt is gondolják sokan, hogy az ő álláspontjuk a normális, minden más beteges, torzult, abnormális.
Ezeknél a nagyon élésen szembenálló, egymásnak szögesen ellentmondó szubjektív véleményeknél azonban sokkal fontosabb kérdés, hogy milyen objektív körülmények, indítékok állnak a jelenség mögött.
- Vallási fanatizmus
A melegházasságot támogató liberálisok gyakran vádolják azokat, akik ezt morálteológiai indokokra hivatkozva utasítják el, vallási fanatizmussal. Tény, hogy az elutasítók között vannak olyanok, akik egészen szélsőséges álláspontot képviselnek ebben a kérdésben, egyértelműen a sátán követőinek tartva mindenkit, aki a melegházasságot támogatja. Ez a magyarázat a mélyen vallásos, hívő embereken belül egy szűkebb csoport számára teljesen kielégítő, azonban a társadalom többi tagja számára kevésbé elfogadhatónak, vagy kifejezetten ellenszenvesnek, sőt olyanok is vannak, akik számára mentálhigiénés szempontból kórósnak is tűnik. Aligha feltételezhető tehát, hogy az a több-százezer francia polgár, akik az elmúlt hetekben részt vettek a melegházasság elleni megmozdulásokon, mind olyan fanatizált ember lenne, akik ilyen szélsőséges véleményt alkotnak magukban a franciák többségét kitevő, ebben a kérdésben a kormány álláspontját támogatókról.
- Felelősségérzet
A világnézeti meggyőződésüktől részben függetlenül sokan vannak olyanok is, akik a házasság intézményét látják veszélyben az azonos neműek házassági egyenlőségének megteremtése esetén, a családok, optimális esetben a családokban élő és felnövekvő gyermekek jövőjéért érzett felelősségük miatt utasítják el a melegházasságot. Ez az ellenzők körében a leggyakrabban hangoztatott álláspont, amelyet előszeretettel képviselnek az egyházak és a vallási szervezetek nevében felszólalók is, akik tartózkodni akarnak az első pontban említett szélsőséges álláspontoktól. Ugyanakkor nyilvánvaló az a súlyos logikai ellentmondás ezzel az állásponttal szemben, hogy az azonos neműek házasságával kapcsolatos kérdéseknek sokkal kisebb a társadalmi jelentősége, a családok és gyermekek jövője szempontjából, mint a családok egyéb válságjelenségeinek (pl. a válások magas számának, az egyszülős családoknak, a gyermekvállalás visszaesésének, stb.), melyek ellen fel sem merül, hogy valamilyen megmozdulást, tömegdemonstrációt, vagy egyéb tiltakozóakciót szervezzenek. Ez az ellentmondás akkor is fennáll, ha most a melegházasság elleni tiltakozásnak jó apropót teremtett a francia kormány bejelentése az ehhez szükséges törvényi változások előkészítéséről, mivel a hagyományos családmodell megmentéséért küzdők számára az elmúlt években minden fejlett országban rengeteg alkalom lett volna arra, hogy az élettársi kapcsolatban élőkre vonatkozó jogi szabályozás kapcsán tiltakozzanak a házasság és a család alternatíváját képező társkapcsolati formák ellen, de nem tették. Nem mondhatja tehát senki igazán hitelesen, hogy ő csak a hagyományos család megóvását tartja szem előtt, mivel elenyészően kevesen vannak és politikailag súlytalanok, akik valóban fellépnek az olyan jogszabályok ellen, amelyek az élettársi kapcsolatban élőknek a házastársakhoz hasonló jogokat és kedvezményeket biztosítanak. (Ebből a szempontból egyébként következetes itthon a KDNP, mely azonban Fidesz támogatása nélkül hiába nyújtott volna be ilyen értelmű módosítást az új Polgári törvénykönyvhöz, és az elmúlt napok fejleményei, az új Ptk. szakmai előkészítőjének, Vékás Lajos professzornak a kritikai megjegyzései után erősen kétséges, hogy még azok a már amúgy is felpuhított módosítások is bent maradnak-e a törvénytervezetben a végszavazáskor, amelyeket eddig még támogatott a nagyobbik kormánypárt.) A többszáz-ezres tömegeket megmozgató indokokat tehát tovább kell keresni.
- Egyéb szempontok
Ha nem a vallási fanatizmus és nem is jövő nemzedékek iránt és a család intézményének fennmaradásáért érzett felelősség érzet magyarázza a melegházasság elleni tüntetések támogatottságát Franciaországban, akkor kézenfekvő valamilyen (párt)politikai okot keresni. Ez utóbbit igazolják azok a hírek, hogy a legutóbbi választáson alulmaradt, „az egyházak többsége által nyíltan támogatott konzervatív … Népi Mozgalom Uniója (UMP) fontolgatja, hogy népszavazás kiírását kezdeményezi az ügyben. A vasárnapra meghirdetett párizsi tömegmegmozdulás elemzők szerint már az esetleges referendumot készítheti elő.” – írja a nol.hu. Szó sincs tehát arról, hogy a melegházasság ellen tüntetőket jellemzően morálteológiai megfontolások, vagy a hagyományos családmodell iránti elkötelezettség vinné az utcára.
A pártok vezetői kizárólag saját politikai érdekeik mentén mozgósítják támogatóikat, amivel nem is lenne semmi baj, ha közben nem erkölcsi, vallási, alapvető értékrendi kérdésekről beszélnének, és nem olyan kérdést használnának fel saját érdekeik érvényesítésére, amelyekkel emberek tömegeit akadályoznák meg az emberi méltósághoz és az esélyegyenlőséghez fűződő jogaik gyakorlásában.
Fotó innen.
