A kormánypártok képviselőinek döntése után, mellyel a magyar választók egyértelmű többségének az akaratát figyelmen kívül hagyva változtatták meg a magyar Alaptörvényt, az emberek szívében erősödik a csalódottság és a reménytelenség. Csalódottság amiatt, hogy a jelenlegi kormányzó politikai erők ráerőltették akaratukat a magyar társadalomra, miközben pontosan tudták, hogy a többség most nem támogatja az alkotmánymódosítást. Reménytelenség amiatt, hogy ezt a rossz döntést nem lehet visszacsinálni, meg nem történtté tenni, mivel nem valószínű, hogy Áder János köztársasági elnök szembeszállna saját párttársaival, azokkal, akik őt jelen pozíciójába emelték. Különösen azok után, hogy – mint arról annak idején itt is beszámoltunk – átvette a vatikáni kitüntetést, melyet pont a katolikus egyház házasságra vonatkozó morálteológiai tanításainak megfelelő új magyar Alaptörvény és egyéb jogi szabályozás miatt kapott. Ebből a szempontból következetlen és a katolikus egyház vezetői részéről nyilván éles kritikákat kiváltó lépés lenne, ha most nem írná alá a köztársasági elnök a hétfőn elfogadott alkotmánymódosítást.
Ebből adódóan az EU és az ET vezetői is valószínűleg hiába próbálják jobb belátásra bírni az elnököt, és nekik sem marad más eszköz a kezükben, minthogy olyan szankciókkal sújtsák Magyarországot, amelyeknek a negatív következményeit többségében pont azoknak kell elszenvedniük, akik ellenezték az alkotmánymódosítást.
Elkeserítő helyzet.
Frissítés 2013. 03. 14. 05.30. Az államfő 03.13-án este - ahogy várható is volt - bejelentette, hogy alá fogja írni a negyedik alkotmánymódosítást. Magyarázatot, vagy inkább magyarázkodást is fűzött hozzá:
„Egyértelmű alkotmányos kötelezettségem, hogy az alkotmánymódosítást aláírjam és kihirdessem. Függetlenül attól, hogy a módosítás kinek az ízlésével találkozik, és függetlenül attól, hogy ez tetszik-e nekem, vagy sem”
- mondta el indoklásként Áder János. Bár ne tette volna!
