Az Alaptörvény módosítás az LMBT közösséghez tartozókat halmozottan hátrányos helyzetbe hozta. Egyrészt erősíti velük szemben a társadalmi előítéleteket azzal, hogy a legmagasabb szintű jogszabályban deklarálja másodrendű állampolgárrá degradálásukat. Másrészt, mint magyar állampolgárokra, az LMBT közösség tagjaira is irányul a jogállamiság és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartására kényes nyugat-európai közvéleménynek, a hivatalos magyar politikai vezetés viselkedése által kiváltott jogos haragja, hiszen általában nem lehet tudni róluk, hogy valójában ők is áldozatai a kormánytöbbség arroganciájának.
Ebből adódóan érthető, hogy az LMBT közösség tagjait különösen felháborítja a negyedik alkotmánymódosítás után kialakult helyzet: nem elég a jogfosztottság, még szégyenkezniük is kell a hazájuk hivatalos politikája miatt.
Mindez persze nyilván a legkevésbé sem befolyásolja azokat, akik ezt a döntést meghozták, vagy az államfőt, aki ezt parafálja. Ezzel mind a kormánypárti képviselők, mind a köztársasági elnök figyelmen kívül hagyják azt, hogy a demokrácia nemcsak a többség akaratának érvényesülését jelenti, hanem a kisebbség elidegeníthetetlen jogainak a védelmét is.
