Nyolc évvel ezelőtt, 2005 április 19-én, 78. születésnapja után három nappal választották meg Joseph Alois Ratzingert pápává, aki a XVI. Benedek nevet választotta, és bár idén februárban lemondott tisztségéről, az „elmúlt-nyolc-év” szókapcsolat nemcsak a hazai közéletben válhatott új, önálló tartalommal bíró fogalommá.
Mindenki tudja, hogy mit hozott ez a nyolc év a katolikus egyház, és általában a kereszténység történelmében, elemzések millió jelentek meg és fognak még megjelenni az elkövetkező időkben. Az egyház súlyos válsága – mely ezalatt a nyolc év alatt vált nyilvánvalóvá az egész világ számára – felveti minden elemzőben a kérdést: okozója, vagy csak elszenvedője, kiváltója, vagy inkább hősies küzdelemben áldozata volt-e Ratzinger ennek a tragikus morális és etikai válságnak, ami az ő vezetése alatt kulminálódott. Jelen blogon minden esetre majdnem pont három évvel korábban vetettük fel, hogy „…igen közel került a Katolikus Egyház ahhoz a ritka, de nem precedens nélküli lehetőséghez, hogy a Pápának le kell mondania…” Az is igaz, ugyanakkor, hogy hivatali idejének nagy részében valóban hősiesen küzdött a pápa az ellene és a főpapjai elleni vádakkal szemben, és valóban úgy tudott 86 évesen visszavonulni, hogy saját magát, és hivatalának vezető tisztségviselőit meg tudta menteni a legsúlyosabb következményektől. Más kérdés, hogy milyen áron…
Az ugyanis bizonyos, hogy a konzervatív teológiai fordulatnak a kialakulásában és eszkalálódásában, amit a Katolikus Egyházban tapasztalni lehetett az elmúlt évtizedekben, meghatározó jelentősége volt a személyének. Ha visszatekintünk az elmúlt években ezzel kapcsolatban írt posztokra – akár az egyház, akár a katolikus címkére rákeresve – látható, hogy milyen sokszor felhívtuk a figyelmet a magunk részéről is ennek veszélyeire, csatlakozva a világban az egyházért aggódó hívek millióihoz. Velük együtt kellett azonban szomorúan tapasztalnunk, hogy mindez hiába, a pápa úgy vonult vissza, hogy mindvégig kitartott saját álláspontja mellett, melynek következetlenségeire, tarthatatlanságára pedig még a vezető papság soraiból is sokan megpróbálták felhívni a figyelmét.
„Azelmúltnyolcév” tehát nemcsak 2010. Magyarországán vált a kudarcok, a morális válság és a súlyos hanyatlás szinonimájává, hanem a katolikus egyházban is. Reméljük a válságkezelés ez utóbbiban kicsit sikeresebb lesz…
