„…nem az a baj okozója, aki elmondja az igazságot, hanem az, aki előidézte.” (Kósa Lajos, 2010.)
Az Európai Parlament a közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről szóló 2012. február 16-i állásfoglalásában utasította az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy az Európai Bizottsággal, az Európa Tanáccsal és a Velencei Bizottsággal együttműködve kísérje figyelemmel az általa megfogalmazott ajánlások végrehajtását és a végrehajtás módját, és megállapításairól készítsen jelentést. A Bizottság honlapján megtalálható a kijelölt jelentéstevő, a portugál Rui Tavares által előterjesztett hat dokumentum (a táblázat első oszlopában a 17. napirendi ponthoz tartozó dokumentumok), amely a bizottság tegnapi ülésén megvitatásra került. A bizottság ülésén – melyet az interneten keresztül élőben lehetett követni, és várhatóan előbb-utóbb felkerül majd az EP bizottsági archívumába is, ahol a jelen poszt megírásakor még csak a bizottság tegnap délelőtti ülésén készített felvétel nézhető meg – a többi EU-s tagországból származó felszólaló a jelentést származástól és pártállástól függetlenül objektívnek, korrektnek ítélte meg, és bár többen módosító indítványt kívántak benyújtani hozzá, azt alapvetően elfogadásra javasolták. Ugyanakkor a Fideszes és a Jobbikos képviselők ugyanazokat a kommunikációs kliséket, az általuk vélelmezett sérelmeket ismételték el, amiket a médiában is állandóan hangoztatnak (pl.: kettős mérce, megalapozatlan ítélkezés, stb.), érzelmileg színesett kirohanásokat tettek a jelentéssel és annak készítőjével szemben. Amikor a „bezzeg az MSZP-s kormány ellen nem indult vizsgálat!” panaszkodást elkezdték a jobbikos és Fideszes euro-parlamenti képviselők, akkor egész egyszerűen szánalmasakká váltak.
Tavares és a más EU-s tagállamok EP képviselői tárgyilagosan cáfolták a hivatalos magyar álláspont minden szokásos, és unalomig idézgetett elemét. Néhány ilyen érv:
- Magyarországgal szembeni hátrányos megkülönböztetést jele az, hogy csak Magyarországon vizsgálódnak az európai intézmények. Tavares erre válaszolva jelezte, hogy most az EU-n belül csak Magyarország zajlott olyan alkotmányozás, amely sok szempontból aggályos. Hiába hivatkoznak a magyar politikusok arra, hogy Romániában, vagy Bulgáriában esetleg még súlyosabban megsértik az EU alapértékeit, ha ezt ott nem iktatják alaptörvényekbe, akkor legalább a hivatkozási alap megvan a jogorvoslatra, és a jogalkotásuk szintjén nem sértik meg az EU-val szemben vállalt kötelezettségeiket. Magyarországgal az a baj, hogy azáltal, hogy az Alaptörvényben rögzítette az EU-s alapértékeket sértő szabályozást, leve kizárja annak esélyét, hogy ezeknek az értékeknek a védelmében az állampolgárok legalább a jog eszközével tudjanak élni.
- Kettős mércét alkalmaznak Magyarország ellen, mert amiket kifogásolnak, azok más uniós tagállamoknál is előfordulnak. Erre az egyik felszólaló lényegben pont ugyanazt válaszolta, amit egy korábbi posztban mi is megfogalmaztunk: a hivatkozások a különböző EU-s tagállamok kiragadott joganyagaira csak arra voltak jók, hogy még jobban lejárassák vele a Kormányt. Teljesen nyilvánvaló ugyanis még a laikusok számára is, hogy nem lehet kiragadni az egyes hivatkozott ország ok jogrendjének egészéből azokat az elemeket, amelyek hasonlóak az új hazai szabályozáshoz úgy, hogy közben számos más területen eltérések vannak, amikkel nem foglalkozunk, pedig adott esetben pont azok biztosítják a hivatkozott országokban a „checks and balances” (a magyarul nagyon helytelenül „fékek és egyensúlyok”-nak fordított) demokratikus alapelvének érvényesülését.
- Tendenciózus, összehangolt támadássorozat zajlik Magyarországgal szemben. Tavares ezzel kapcsolatban szóbeli bevezetőjében kiemelte, hogy alapvetően két kérdést kellett tisztáznia: 1. alapvető, rendszer szintű változtatások történtek-e a magyar alkotmányos jogrendben? 2. a változások tendenciája az EU alapértékei felé mutatnak, vagy azoktól eltávolodnak? Az első kérdésre adott válaszával a magyar kormány is egyetértett: igen, alapvető, rendszer szintű változástatások történtetek. A második kérdésben nézeteltérés van, mert az ő megítélése szerint a tendenciák távolodnak az EU alapértékeitől. Ez utóbbiban viszont lényegében minden felszólaló – természetesen a Jobbikoss és Fideszes felszólalók kivételével – egyetértett a raportőrrel.
Mindezek alapján aligha kétséges, hogy a Magyarországgal szembeni eljárásnak lesz még folytatása. Az egészben az tűnik a legaggasztóbbnak, hogy az EU illetékes szerveinek képviselői és magyar kormány ma még ki nem mondott, de egyre gyakrabban érzékeltetett álláspontja úgy hozható közös nevezőre, ha kimondatik, hogy mindkét fél számára megnyugtatóbb, ha Magyarország elhagyja az EU-t. Ez azonban minden téren Magyarország rohamos hanyatlásához, lemaradásához, elszigetelődéséhez, elszegényedéséhez és egy szélsőséges, nyíltan diktatórikus rendszer kialakulásához vezetne.
