A tegnapi homofóbia elleni világnap alkalmából az európai LMBT közösség helyzetével kapcsolatban két friss felmérés eredményét is publikálták.
Egy nappal korábban jelent meg a nemzetközi LMBT szervezet európai tagszervezetének, az ILGA-Europe-nak az éves jelentése az LMBT közösség helyzetéről Európa 49 országában. Ez a áttekintés Magyarországot kifejezetten kedvező színben tüntette fel, mivel az értékelt hat szempont (1. menedékjog, 2. diszkrimináció elleni jogvédelem, 3. családi kapcsolatok elismerése, 4. gyűlölet-bűncselekmények elleni fellépés, 5. nemváltás elismerése, 6. gyülekezési és egyesülési jog tiszteletben tartása) alapján Magyarország 55%-os teljesítménnyel az előkelő 11. helyet foglalja el, megelőzve Finnországot, Ausztriát, Luxemburgot, de egy százalékkal még Németországot is.
Ugyanakkor elkészült, és – az előzetes terveknek megfelelően – tegnap közzétették az Európai Alapjogi Ügynökség (FRA) LMBT felmérését is, mellyel kapcsolatban előzetesen megjelent katolikus kritikákról egy korábbi posztban szóltunk már. A hazai és a nemzetközi média egyaránt beszámolt az eredményekről, melyet minden médium a maga módján, saját nyíltan vállalt, vagy csak tudható értékrendjének megfelelően interpretált, azonban részletes és tényszerű információkat az ügynökség honlapján érdemes keresni. Tekintettel arra, hogy ez a felmérés az abban részt vevő 93 ezer uniós polgár kérdőíves adatszolgáltatásán alapul, és egyértelműen a válaszadók saját, szubjektív érzéseinek, megítélésének az összesítésére irányult, ezért várható volt, hogy az adatok jelentős mértékben el fognak térni az ILGA-Europe ország-jelentéseinek az eredményeitől. Jelentős különbség a két publikáció között az is, hogy míg az ILGA-Europe vizsgálata minden európai országra kiterjed, addig az FRA csak az uniós tagországokból és Horvátországból gyűjtött adatokat.
Ebből adódóan a két vizsgálat eredményeiben mutatkozó különbségek nem jelentik azt, hogy ezek ellentmondanának egymásnak, hanem kiegészítik egymást. Az elemzések és a következtetések levonása során egyszerre kell figyelembe venni azt is, hogy milyen objektív paraméterek jellemzőek egy adott országra, és azt is, hogy ezek mellett milyen az érintettek szubjektív helyzetértékelése.
Az azonban biztos, hogy a hazájuk és az EU minden állampolgáráért egyaránt felelősséget érző, az emberek közötti egyenlőség iránt elkötelezett politikai vezetőknek arra kell törekedniük, hogy mind az objektív paraméterek, mind az érintettek szubjektív megítélése alapján, a lehető legteljesebb mértékben fel tudják számolni az LMBT közösség tagjaival szembeni negatív diszkriminációt, a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények minden formáját.
