Az azonos neműek házasságának törvényi elismerését elutasítók gyakran hivatkoznak arra, hogy a négyezer éves zsidó-keresztény hagyományt kívánják megőrizni és megvédeni, amikor a legmagasabb szintű jogi normákban rögzítik, hogy a házasság csak egy férfi és egy nő között jöhet létre. Ma ismét hozzájuk szól Jézus intelme a református igekalauz szerint sorra kerülő evangéliumi részletben.
Az egyszerűség kedvéért idemásolom a teljes mai igeszakaszt:
Egy alkalommal köré gyűltek a farizeusok néhány Jeruzsálemből való írástudóval együtt. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyökig, így tartják magukat a vének hagyományaihoz. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: "Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért eszik tisztátalan kézzel a kenyeret?" Ezt a választ adta nekik: "Találóan jövendöl rólatok, képmutatók, Izajás, amikor így ír: Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem. De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok." Majd így folytatta: "Szépen semmibe veszitek Isten parancsát, hogy hagyományotokat állítsátok a helyére.” Mózes azt mondta: "Tiszteld apádat és anyádat" és: "Aki gyalázza apját és anyját, az halállal lakoljon." Ti viszont ezt mondjátok: Ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy Korbán, azaz áldozati ajándék az, amivel segíthetnélek, már nem engeditek meg neki, hogy valamit is tegyen apjáért vagy anyjáért. Isten szavát érvénytelenítitek hagyományotokkal, amellyel azt átadjátok. És sok ehhez hasonlót tesztek." (Mk 7. 1-13.)
Miről van tehát szó a fenti igeszakaszban? A farizeusok és az írástudók számon kérik Jézustól, hogy tanítványai miért nem tartják magukat azokhoz az ősi szokásokhoz, amelyekhez a zsidó nép évszázadokon, sőt – ha a hagyományos házasságot négyezer éves hagyománynak tekintjük, akkor itt is mondhatjuk, hogy – évezredeken keresztül ragaszkodott. A különböző rituális előírások nyilvánvaló közegészségügyi előnyökkel is jártak, a kézmosás, az edények, poharak kiöblítése, alapvetően mind nagyon előremutató, az egyén és a társadalom evilági érdekeit is szolgáló, járványügyi szempontból is kívánatos szabályok, ugyanakkor szokások, hagyományok voltak. Akárcsak a heteroszexuális házasság intézménye, mellyel kapcsolatban a hagyományok tisztelete után, sőt sokaknál azt megelőzve a legfőbb érv, hogy ez biztosítja a társadalom humán erőforrás utánpótlását (vulgárisan szólva, gyermek csak heteroszexuális kapcsolatból születhet), a hagyományos családmodell szolgálja a leginkább a gyermekek érdekeit, tehát a társadalom érdeke is az, hogy ragaszkodjon ehhez a hagyományhoz.
Jézus azonban nagyon határozottan lerántja a leplet erről a képmutató, a hagyománytiszteletet, a vallási előírásokat, a gyakorlati szempontokat összemosni akaró, ezáltal a csúsztatásokra is lehetőséget teremtő farizeusi gondolkodásmódról. Rávilágít arra, hogy miközben hagyományok tiszteletéről és vallási előírások betartásáról papolnak, pont ők azok, akik Isten szavát érvénytelenítik. Ugyanúgy, mint a mai kor farizeusai, akik a heteroszexuális házasság mellett hozzák fel ugyanazokat az érveket, amelyeket a kétezer évvel ezelőtti elődeik vagdostak Jézus fejéhez, miközben ugyanúgy figyelmen kívül hagyják a legfontosabb isteni parancsot, a szeretet parancsát. Bárcsak egyre többen felismernék ezt a tévedésüket, és Jézus tanítása szerint a hagyományok bálványozása helyett arra figyelnének, hogy mi Isten valódi akarata az emberekkel kapcsolatban!
