A hazai médiában is nagy visszhangot kapott Raymond L. Burke bíboros felmentése a vatikáni Püspöki Kongregációból, tekintettel arra, hogy a nagyon befolyásos, konzervatív bíboros menesztése újabb bizonyítéka annak, hogy Ferenc pápa komolyan gondolta a vatikáni Kúria átalakítását, megújítását. Az MTI-nek a The New York Times cikke alapján készült tudósítása – melyet átvettek a nagyobb hírportálok – csak általánosságban ír arról, hogy Burke bíboros burkoltan kritizálta a pápát egy interjú során, és egy ködös nyilatkozatot idéznek tőle. Ugyanakkor a jsonline.com portálnak a témával foglalkozó cikkében egy kicsit több konkrétum jelent meg. Mint írják, Burke a vatikáni Kúria, Ferenc pápa által tervezett átalakításával kapcsolatban így nyilatkozott: „A Római Kúria szolgálatai nagyon szorosan összefonódnak az egyházzal, ezért ezeket tiszteletben kell tartani. Elképzelhetetlen számomra, hogy a Római Kúria alapjaiban megváltozzon, ez egyszerűen lehetetlen”.
Nos, úgy tűnik, hogy a bíboros elszámította magát, amikor azt akarta üzenni a pápának, hogy álljon el a Kúria reformjának tervétől. Visszahívása a Püspöki Kongregációból azzal jár, hogy a továbbiakban nem tudja befolyásolni az új amerikai püspökök kinevezését, vagyis annak ellenére, hogy továbbra is tagja marad a Vatikán legfelsőbb bíróságának számító Apostoli Signaturanak, pozíciója jelentősen gyengült. Mindezek alapján azok a félelmek, amely a konzervatív főpapokban támadtak Ferenc pápa intézkedéseit látva és nyilatkozatit hallva, nem tűnnek alaptalannak, ahogy erről egy korábbi posztban már a jelen blogon is szóltunk.
Figyelmet érdemel az is, hogy pár nappal korábban még milyen magabiztosan állította Burke, hogy a Római Kúria lényegi „megváltoztatása egyszerűen lehetetlen”. Nagyon ismerősek ezek a szavak. Megváltoztathatatlan, lehetetlen, stb. Egyrészt nagyon gyakori, hogy akik nem érdekeltek egy változásban, azok megpróbálják azzal elhárítani a rájuk háruló feladatot, hogy azt mondják róla: „lehetetlen”. Ilyen esetekben különösen nagy szükség van egy felkészült és határozott vezetőre, aki pontosan tudja, hogy amit akar, az lehetséges, csak az a kérdés, hogy ki hajlandó a megvalósításban együttműködni, és ki nem. Ez utóbbiaktól általában rövid úton kénytelenek megválni a vezetők.
Másrészt a Katolikus Egyházban különösen sokszor hangzik el teológiai tézisekkel kapcsolatban, hogy ez, vagy az az Egyház „megváltoztathatatlan” álláspontja, ahogy erről is írtunk már korábban. Lényegében ezt állította Burke is a Kúria szerepével, működési rendjével kapcsolatban. Felmentése reményt adhat azoknak, akik jelentős és mélyreható változásokat tartanak szükségesnek a Katolikus Egyházban.
