Az ír Katolikus Papok Egyesülete által közzétett vatikáni kérdőívre összegyűjtött válaszoknak az első részét az előző posztban bemutattuk, a válaszok ismertetését a jelen posztban folytatjuk.
A vatikáni kérdéssor hetedik fő témaköre „A házastársak nyitottsága az élet elfogadására”, mellyel kapcsolatban több kérdés is a Humana vitae kezdetű pápai enciklika ismeretére, elfogadottságára vonatkozik, ezért az ír kérdőív szerkesztői röviden összefoglalták, hogy ez a dokumentum körvonalazza az egyháznak a családtervezésre és a felelős szülői magatartásra vonatkozó tanítását. Ezután kérdeztek rá arra, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek a katolikus hívek a Humana vitae c. enciklikáról, illetve mennyire vannak annak tudatában, hogy az hogyan értékeli a családtervezés különböző megoldási módjait. A két kérdés tehát majdnem ugyanarra vonatkozik, ezért is érdekes, hogy vannak különbségek az eredmények között. Annak ellenére ugyanis, hogy a válaszadók döntő többsége (közel 90%) szerint nem, vagy csak kicsit ismert a hívek között ez az enciklika, a válaszadók közel tíz százaléka úgy gondolja, vagy legalább bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy bár az enciklikát nem ismerik a hívek, de annak a családtervezésre vonatkozó előírásaival tisztában vannak. Ez utóbbi arány egyébként valószínűleg még magasabb is, csak a kérdés megfogalmazása miatt nem vált láthatóvá, hiszen a nem hívők között is széles körben ismertek a fogamzásgátlással kapcsolatos szigorú előírások a katolikus morálteológiában, és a médiában is nagyon sokszor megjelentek ezzel kapcsolatban különböző kritikai megnyilvánulások is.
Az előzőnél is sokkal könnyebben érthető és megválaszolható kérdés volt, hogy mennyire elfogadott a Humana vitae c. enciklika. A válaszadók közel 70 %-a szerint egyáltalán nem, 30 %-uk szerint részben és csak 0,61% szerint teljesen elfogadott. A számok magukért beszélnek. A hívek, és a papok is (!) szinte egységesen elutasítják ennek az enciklikának bizonyos pontjait. Arra, hogy mely részei okoznak leginkább nehézségeket a híveknek, a következő, szabad szöveges formában megválaszolható kérdésben kérdezett rá a kérdőív, ezért a válaszok egyelőre nem kerültek összesítésre és publikálásra. Annyi azonban számos korábbi megnyilatkozásból sejthető, hogy a legtöbb ember számára komoly problémát jelent egyrészt a hatékony fogamzásgátlási, másrészt a gyermektelen házaspárok számára a gyermekvállalást lehetővé tevő mesterséges megtermékenyítési módszerek többségének az elutasítása, és alapvetően a szexualitással kapcsolatban az a képmutató morálteológiai értelmezés, amely szerint csak az utódnemzésre irányuló szexuális kapcsolat felel meg Isten akaratának, miközben az un. természetes fogamzásgátlási módszer elfogadhatóságát egy nevetséges és nyakatekert érvelés támasztja alá.
Az ír kérdőív tartalmaz egy nagyon direkt kérdést, melyet az eredeti vatikáni kérdéssor nem tartalmazott: „Mennyire fontos Önnek, és az Ön közösségéhez tartozóknak a fogamzásgátlás elérhetősége?” A válaszadók több, mint háromnegyede jelölte meg azt, hogy kiemelten, vagy nagyon fontos számára. Annak ellenére, hogy a kérdés nem pontosítja, hogy milyen fogamzásgátlási módszert tart fontosnak a válaszadó, a fontosság hangsúlyozása miatt kizárhatónak tűnik, hogy a bizonytalan természetes fogamzásgátlási módszerekre gondoltak volna a válaszadók.
Az ír kérdőív következő kérdése nagyjából megfelel a vatikáni kérdőív 7d pontjának, de az előre meghatározott válaszok miatt sokkal konkrétabb, és ebből adódóan könnyebben kiértékelhető. Az ír kérdőíven így hangzik a kérdés: „Mi az Ön tapasztalata a fogamzásgátlással kapcsolatban, a bűnbánat szentséghez és a szentáldozáshoz járulás szempontjából?” A válaszadók 67%-a választotta az első válaszlehetőséget: „A családtervezéssel kapcsolatban a saját lelkiismeretemre hallgatok. Nem gondolom, hogy morálisan rossz lenne a szentgyónáshoz járulni. Részt veszek az eucharisticus áldozatban.” Még többen, a válaszadók 69%-a jelezte, hogy a szerettei teszik ugyanezt. Ugyanakkor csak a válaszadók 9 %-a választotta azt, hogy teljes egészében elfogadja az idevonatkozó egyházi tanítást, és csak olyan módszereket alkalmaz, amelyek összhangban állnak az egyházi tanítással, de a szeretteivel kapcsolatban ugyanezt a válaszlehetőséget már csak a válaszadók 3%-a választotta.
Az utolsó kérdés, melyre előre megadott válaszok közül választhattak a válaszadók, így hangzott: „Milyen különbségeket lát ebből a szempontból (ti. a fogamzásgátlás szempontjából) az egyházi tanítás és az egyéni gyakorlat között?” Tekintettel arra, hogy a kérdések, és az előre megadott válaszok részben átfedést mutattak a korábbi kérdésekkel is, ez egy olyan kontroll kérdésnek is tekinthető, amilyet a professzionális kérdőívek szerkesztői szoktak alkalmazni a válaszok koherenciájának ellenőrzése érdekében. A korábbi, hasonló témakörben felett kérdésre érkezett válaszokkal összhangban, ennél a kérdésnél is csak a válaszadók 10,4%-a jelezte azt, hogy teljesen egyetért a Humana vitae tanításával, 54% választotta azt, hogy nem ért egyet vele. A válaszadók 77%-a támogatja, hogy a középiskolások részesüljenek a humán szexualitásról és a családtervezésről szóló oktatásban, és csak 3,3%-uk ellenezte ezt. A válaszadók 66,4 %-a támogatja, hogy legyenek alternatívái a Humana vitae-nek, beleértve a fogamzásgátlást is.
A többi kérdésre szabad szöveges formában lehetett válaszolni az ír katolikusoknak, és ezek tartalmáról egyelőre nincsenek adatok. Mindazonáltal a jelen blogban bemutatott előzetes adatok is nagyon tanulságosak. Tekintettel arra, hogy Írországban a Katolikus Papok Egyesülete szervezte a kérdőív kitöltését, és nagyon sokan vették a fáradtságot, hogy kitöltsék azt, erre már nem lehet azt mondani, hogy csak valami „periférikus liberális jelenségről” volna szó. Bízzunk abban, hogy az egyházi vezetők mielőbb levonják a szükséges következtetéseket ezekből az eredményekből.
