A válással kapcsolatban nagyon sokszor hangzik el, hogy annak, a Katolikus Egyház hatályos katekizmusában meghatározott generális tilalma a kinyilatkoztatáson alapul, mivel Jézus - az Atya akaratát közvetítve - egyértelműen megtiltotta a válást.
Jézus valóban egyértelműen fogalmaz ebben a kérdésben, de sajnos a Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) e tekintetben nincs összhangban Jézus szavaival, márpedig akkor elég egyértelmű, hogy mit kell megváltoztatni…
Mit mond Jézus?
„Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör. (Mt 5.32)”
Más Bibliafordításokban a „– hacsak nem paráznasága miatt –” szövegrész helyett „…a paráznaság esetét kivéve…”, vagy ehhez hasonló megfogalmazás olvasható.
Ezt a tagmondatot a KEK – teljesen érthetetlen módon – lényegében ignorálja, illetve teljesen eltorzítva interpretálja. Érdemes megnézni, mit tartalmaznak a KEK Harmadik rész, Második Szakasz, 6. cikkelyének a házasságtörésre, és válásra vonatkozó pontjai:
IV. A házasság méltóságának megsértései
2380 A házasságtörés. A szó a házastársi hűtlenséget jelenti. Amikor két olyan fél létesít szexuális kapcsolatot egymással, még ha futólag is, akik közül legalább az egyik házas, házasságtörést követnek el. Krisztus a házasságtörést elítéli, még ha vágyban történik is. [131] A hatodik parancsolat és az Újszövetség feltételek nélkül tiltja a házasságtörést. [132] A Próféták kárhoztatják súlyosságát. A házasságtörésben a bálványimádás bűnének előképét látják. [133]
2381 A házasságtörés igazságtalanság. Aki elköveti, megszegi vállalt kötelezettségeit. Megsérti a házastársi köteléket, ami a Szövetség jele; sérti a másik házastárs jogát, és megtámadja a házasság intézményét azáltal, hogy megszegi a szerződést, amely annak alapjául szolgál. Veszélyezteti az emberi nemzés és a gyermekek javát, akiknek szükségük van a szülők szilárd egységére.
A VÁLÁS
2382 Urunk Jézus hangsúlyozta a Teremtő eredeti szándékát, aki a házasságot fölbonthatatlannak akarta. [134] Hatálytalanította azokat az engedményeket, amelyeket lassanként bevezettek a régi Törvénybe. [135]
Megkereszteltek között "a megkötött és elhált házasság nem bontható föl semmilyen emberi hatalom által és semmilyen okból, a halált kivéve". [136]
2383 A házastársak különélése a házastársi kötelék fönnmaradása mellett, a kánonjog által meghatározott esetekben törvényes lehet. [137]
Ha a polgári válás marad az egyetlen lehetséges eszköz bizonyos törvényes jogok érvényesítésére -- például a gyermekekről való gondoskodás vagy az örökség biztosítása --, erkölcsi vétség nélkül eltűrhető.
2384 A válás a természetes törvény súlyos megsértése. Föl akarja bontani a házastársak szabadon megkötött szerződését, mely arról szól, hogy mindhalálig egymással élnek. A válás megsérti az üdvösségnek azt a Szövetségét, amelynek a szentségi házasság jele. Egy új házas kötelék létrehozása, még ha a polgári törvény el is ismeri, tovább súlyosbítja a törést: az újra házasodott házastárs ilyen esetben a nyilvános és állandó házasságtörés állapotában van:
"A férjnek, miután feleségét elbocsátotta, nem szabad mást feleségül vennie; az elbocsátott asszonyt sem veheti más feleségül." [138]
2385 A válás rosszasága abból a rendetlenségből is fakad, amit a családi sejtben és a társadalomban okoz. Ezzel a rendetlenséggel súlyos sérülések járnak együtt a házastárs számára, aki egyedül marad; a gyermekek számára, akik sérülnek a szülők különválása miatt, és gyakran veszekedésük tárgyává válnak; további válásokat kiváltó rossz hatása valóságos társadalmi csapássá teszi.
2386 Előfordulhat, hogy az egyik házastárs a polgári bíróság által kimondott válás ártatlan áldozata; ő tehát nem sérti meg az erkölcsi törvényt. Lényeges különbség van a két házastárs között, akik közül az egyik őszintén törekedett arra, hogy hű maradjon a házasság szentségéhez és igazságtalanul elhagyták, a másik pedig saját súlyos hibájából egy egyházjogilag érvényes házasságot tönkretesz. [139]
Ha rákattintunk a [132]-es hivatkozásra, akkor ezt látjuk: „[132] Vö. Mt 5,32; 19,6; Mk 10,11; 1Kor 6,9--10.” Láthatóan tehát itt hivatkozik a KEK Máté evangéliumának 5. fejezet 32. versére, azonban nem reflektál a „– hacsak nem paráznasága miatt –”, vagy más fordításban „…a paráznaság esetét kivéve…” szövegrészre, márpedig ez egy hangsúlyos, és lényegi eleme Jézus Krisztus mondandójának. Isten akaratának megértéséhez természetesen figyelembe kell venni a teljes szövegkörnyezetet. Máté evangéliumának előző mondata így szól:
„Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. (Mt 5.31)”
Ezt a mondatot a KEK 2382-es pontjában a [134]-es számú hivatkozásban az alábbi kontextusba helyezi: „Urunk Jézus hangsúlyozta a Teremtő eredeti szándékát, aki a házasságot fölbonthatatlannak akarta. [134] Hatálytalanította azokat az engedményeket, amelyeket lassanként bevezettek a régi Törvénybe.” Vagyis teljesen úgy állítja be, mintha Jézus itt kizárólag az erkölcsi törvény fellazítását, felpuhítását kifogásolná, holott erről szó sincs! Jézus egyértelműen azt a bűnös, és miden jó érzésű ember által elítélendő gyakorlatot utasítja el, amely a férfit felruházta a válólevéllel történő elbocsátás jogával, lénygében bármilyen indok alapján (ad abszurdum akár azért is, ha nem ízlett a férfinek a felesége főztje!), ezáltal az asszonyt totálisan kiszolgáltatta a férfi kénye-kedvének. Ugyanakkor egyértelműen azt mondja Jézus, hogy csak a paráznaság esetén lehet elválni, de akkor igen. Mit jelent a paráznaság. Sokan ezt úgy értelmezik, hogy ha az egyik fél házasságot tör, és ezt a gyakorlatát nem akarja feladni. Erről azonban a Bibliában szó sincs. A paráznaság szó szerint azt jelenti: „mással, mint az igazi”. Ezért is használja az Ószövetség a bálványimádásra is ugyanezt a szót (pl. Bír 2,17.), hiszen amikor a Zsidó nép idegen isteneket tisztelt, akkor mást tisztelt, mint az igazi. Jézus teljesen egyértelműen ebben az értelemben használja a paráznaság szót, amikor tiltja a válást a paráznaság esetét kivéve, vagyis azt az esetet, amikor a házasság mással jött létre, mint aki az igazi. Így válik érthetővé, hogy mit jelent az a szintén nagyon sokszor idézett mondat, hogy „Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét. (Mt19,6.)”. Egyértelmű tehát, hogy van olyan házasság, amit Isten kötött egybe, és azt ember szét nem választhatja, sem válólevéllel, sem más, ma elterjedt módszerekkel (ld. pl. a házasságot kívülről támadó családtagok által alkalmazott praktikák), de van olyan is, amelyet Isten nem kötött egybe, amikor a házasság nem az igazi, Isten kedves akarata szerint egymásnak teremtet felek között jött létre. Erre vonatkoznak Jézus szavai, amikor a válást a „paráznaság” esetében nevezi elfogadhatónak.
Szó sincs tehát arról, hogy a válással kapcsolatban a KEK-nek semmilyen korlátozást nem kellene tartalmaznia. Mindazok az érvek, amelyek arra vonatkoznak, hogy a válás lehetővé tétele az Egyház részéről, az isteni akarat figyelmen kívül hagyását, a házasság javainak sutba dobását jelentenék, tejesen alaptalanok. Épp ellenkezőleg! Ha a házasság felbonthatatlansága valóban arra vonatkozna, amire Isten örök akarata szerint vonatkoznia kell (és kellett volna eddig is), akkor tudnak igazában kibontakoznia házasság javai, amelyeket Szent Ágoston olyan gyönyörűen leírt az erről szóló művében. Ez tehát nem jelent szabadosságot, a hűtlenség elfogadását, az egymás iránti felelősségvállalás eltörlését. Isten akaratának megértése az ember számára folyamatos tanulás, egy csodálatos, soha véget nem érő kihívás. Nem lenne szabad aposztáziával vádolni azt, aki a házasság szentségével kapcsolatban megpróbálja jobban megérten Isten örök akaratát, mint ahogy elődeinknek sikerült.
