Vincent Nichols bíboros, Anglia és Wales Katolikus Püspöki Konferenciájának elnöke pár nappal ezelőtt a fegyveres konfliktusok kapcsán előforduló szexuális erőszak elleni világméretű összefogás londoni rendezvényén szólalt fel, melyről többek között beszámolt az NCR Online hírportál is. Mint mondta, a „nemi erőszak bűncselekmény, erkölcstelen cselekedet”, és a Katolikus Egyház elkötelezett a határozott fellépésre az ilyen bűncselekmények megelőzése érdekében, bárki, bárhol bármilyen körülmények között követne is el ilyeneket. „Olyan bűncselekmények ezek, amelyek ellen minden erővel küzdeni kell” – mondta a bíboros.

A téma kapcsán azonban a bíboros tett néhány általános érvényű megállapítást az emberi szexualitás jelentőségével kapcsolatban, melyekre felhívta a figyelmet a QTC blog és Bondings 2.0 blog is. Mint mondta:

„Az emberi szexualitás egy erős és életbevágó eleme emberi mivoltunknak, és minden személy természetének. A nemiség megélése a szexuális kapcsolatokban olyan valami, amely az önazonosságunk és a személyiségünk legmélyebb aspektusait érinti. Az egyház szexualitásra vonatkozó tanításának alapvető eleme, hogy a szexuális cselekedeteknek mindig csak valóban szabadon meghozott döntés alapján szabad megvalósulnia. Ennek az az oka, hogy könnyen belátható módon az emberi szexualitás képes két ember testének és lelkének egyesítésére, a legalapvetőbb szinten, az önátadás teljességében, amely az egymás iránti folyamatos elköteleződésre szólítja fel őket, és amely természetéből adódóan nyitott az új élet elfogadására. Az a legfontosabb most számunkra ebből a tanításból, hogy a szexuális kapcsolatban nincs helye a brutalitásnak, az agressziónak, vagy egy személy bármilyen dehumanizációjának.”

A bíboros tehát arra hivatkozik, amit a Katolikus Katekizmus (KEK) tanít a szexualitásról:  

2332 A szexualitás az emberi személyt minden szempontból érinti testének és lelkének egységében. Sajátosan az érzelmi életre vonatkozik, a szeretet és az élet továbbadásának képességére, általánosabban az alkalmasságra, hogy közösségi kapcsolatot teremtsen másokkal.

2333 Minden embernek, akár férfi, akár nő, el kell ismernie és el kell fogadnia a maga szexuális identitását. A testi, erkölcsi és lelki különbségek és komplementaritás a házasság javára és a családi élet kibontakozására irányulnak. A házaspár és a társadalom harmóniája részben attól függ, hogyan élik meg a nemek komplementaritását, kölcsönös egymásrautaltságát és egymás segítését.

Ugyanakkor – ahogy Terenc Weldon is rámutatott a QTC blogban közzétett posztjában – amíg a KEK fent idézett pontjaiból általában az élet továbbadásának képességét szokták idézni, és a szexualitásra vonatkozó tanítás egyéb részei gyakran háttérbe szorulnak, addig a bíboros, bár ezt is megemlítette, azonban beszédében sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett azokra a szempontokra, amelyek minden szexuális orientációjú embert érintenek. Minden emberre, így a homoszexuális emberekre is igazak ugyanis azok a megállapítások, hogy:

-        a szexualitás alapvető jelentőségű mindenki életében. Ahogy Nicols fogalmaz: „erős és életbevágó eleme emberi mivoltunknak”, illetve ahogy a KEK fogalmaz: „az emberi személyt minden szempontból érinti testének és lelkének egységében”.

-        mindenkinek el kell fogadnia saját nemi identitását, amit a bíboros így interpretált: „a nemiség megélése a szexuális kapcsolatokban olyan valami, amely az önazonosságunk és a személyiségünk legmélyebb aspektusait érinti”. A Katekizmus ezt írja: „Minden embernek, akár férfi, akár nő, el kell ismernie és el kell fogadnia a maga szexuális identitását.” Minden embernek, tehát azoknak is, akiknek a nemi identitásuk része az azonos neműek iránti vonzalom.

-        tisztában kell lenni a kapcsolat jelentőségével. Nicols nyomatékosan hangsúlyozza, hogy „az emberi szexualitás képes két ember testének és lelkének egyesítésére, a legalapvetőbb szinten, az önátadás teljességében, amely az egymás iránti folyamatos elköteleződésre szólítja fel őket”. Miközben tehát a házasság értékei közül megemlíti az élet továbbadását is, előbb, és nagyobb nyomatékkal beszél egységről, mint másik értékről. A Katekizmus rögzíti: „A házaspár és a társadalom harmóniája részben attól függ, hogyan élik meg a nemek komplementaritását, kölcsönös egymásrautaltságát és egymás segítését.” A katolikus körökben elterjedt feltételezés szerint a komplementaritásra hivatkozó megfogalmazás a biológiai nemmel van összefüggésben, miközben valójában közismert, hogy számos egyéb formája van egy párkapcsolatban a komplementaritásnak. Egymás kölcsönös támogatása egy párkapcsolaton belül vitathatatlanul hozzájárul a (házas)társaknak a párkapcsolaton belüli, egymás iránti, és a külső, a társadalom irányában megnyilvánuló harmóniájához, az azonos nemű párkapcsolatok estében ugyanúgy, mint a hagyományos házasságban.

Weldon mindezek alapján leszögezi: „Van tehát egy nyilvánvaló ellentmondás abban, hogy miközben az egyházi tanítás is egyértelműen kimondja a szexualitás jelentőségét az ember életében, és az egymás iránt elkötelezett, szerelmi kapcsolat fontosságát, aközben megtagadja mindennek elismerését a homoszexuális irányultságú emberekkel kapcsolatban. Ezt az ellentmondást előbb-utóbb fel kell oldania az Egyháznak.” Magunk részéről ehhez csak annyit fűzünk hozzá, hogy jó lenne inkább előbb, mint utóbb…