Újabb nyílt levélben fordul a Catholic Church Reform Int’l Ferenc pápához, ezúttal azt kérve tőle, hogy az idén októberben esedékes rendkívüli püspöki szinódus legyen nyilvános a média, rajtuk keresztül a világ katolikus hívei, és minden ember számára, aki a Katolikus Egyház iránt érdeklődést mutat. A levél előkészítői hangsúlyozzák, hogy ezáltal a püspökök hatékonyabban tudnák bemutatni Isten népe számára azt a munkát, ahogy – a Szentlélek vezetésével – a mai családok életében felmerülő kihívásokról tárgyalnak majd. Ezenkívül a hívek számára még jobban érzékelhető lenne, hogy azokat a laikus híveket, akik eddig másodosztályú státuszban voltak, a továbbiakban a Hierarchia képviselői az Egyház egyformán értékes és tehetséges tagjainak tekintik.
A CCR Int’l szervezői lehetőséget biztosítottak arra is, hogy aki egyetért a kezdeményezésükkel, az aláírásával csatlakozni is tudjon ehhez a petícióhoz, az alábbi linkre kattintva
http://www.catholicchurchreform.com/petition.html
(Apró szépséghiba, hogy hazánkat megint nem lehet kiválasztani az országokat felsoroló listából, csak az egyéb kategóriát tudjuk választani, pedig ezt – egy másik nyílt levél kapcsán – korábban a kérésünkre egyszer már korrigálták.)
A kezdeményezéssel alapvetően egyet lehet érteni, bár kétségtelenül vet fel jogos aggályokat is a dolog. Egyrészt egy ilyen nyilvános közvetítés esetén elkerülhetetlen, hogy azok is minden momentumot lássanak, akik egyértelműen rossz, ártó szándékkal közelítenek a Katolikus Egyházhoz. Ebből adódóan biztos, hogy ironikus, vagy kifejezetten sértő képek, videók százai árasztanák el pár nap alatt a világhálót, ami nemkívánatos mellékhatása lenne az ajtók kitárásának, és a teljes nyilvánosság megteremtésének. Másrészt a hívek nagy része számára még akkor is követhetetlen lenne az esemény, ha minden nagyobb világnyelven meg lehetne hallgatni az elhangzó hozzászólásokat, amelyekre a szinkrontolmácsolást biztosítani fogják, mert pl. várhatóan magyar nyelvre nem lesz folyamatos szinkrontolmácsolás.
Ugyanakkor – tisztán elvi megfontolások alapján – aligha kérdőjelezhető meg, hogy számos pozitív hozadéka is lenne ennek a transzparens közgyűlési munkának. Nem kétséges, hogy a nyilvánosság kontrollja általában minden testületnek jót tesz, még akkor is, ha a fenti aggályok jogosságát elismerjük. Ha a média jelen lehetne, akkor a rendkívüli szinódusi közgyűlés minden felszólalása utólag visszakereshető, és meghallgatható lenne ugyanúgy, ahogy számos ország parlamentjének, sőt néhány önkormányzat képviselő-testületének plenáris ülései esetében ezt évek óta biztosították az érdeklődők számára. Márpedig, ahogy ez utóbbi lehetőséget sem csak az adott ország, vagy önkormányzat polgárai számára biztosítja az internet, ugyanígy az sem jelentene gondot, ha a szinódusi közgyűlés felszólalásait is bárki megnézhetné, és nemcsak a Katolikus Egyház tagjai.
A nyilvánosság a misszió szempontjából is óriási lehetőségeket rejtene. Ha a püspökök valóban komolyan vennék azt a felszólítást, hogy a laikus hívektől érkező kérdéseket, visszajelzéseket kanalizálják a tanácskozás többi résztvevője felé, akkor ez hatalmas biztatást és megerősítést adna azoknak, akik maguk is részt vettek a vatikáni kérdőív kérdéseinek megválaszolásában, idejüket és energiájukat nem kímélve, aktívan kivették a részüket a szinódus előkészítő munkálataiból. Helyre lehetne állítani a bizalmat és újra megerősíteni a reményt azokban, akik számára csalódást keltett a szinódus munkadokumentuma, az Instrumentum Laboris, amelyről korábban a jelen blogon is szóltunk már. A nyilvánosság segítségével korrigálni lehetne azokat a problémákat, amelyek a vatikáni felmérés kapcsán már a kezdetek kezdetén felmerültek, amelyek később is vitákat generáltak az Egyházban, és amelyekről összefoglalóan is írtunk korábban.
Reméljük, hogy a Szentatya mindezeket a szempontokat mérlegelve úgy dönt, hogy biztosítani fogja a soron kívüli püspöki szinóduson a teljes nyilvánosságot.
