A fenti címmel jelent meg egy blogbejegyzés a Washington Post online blog rovatában. A poszt szerzője, Jonathan Capehart írásában felidézi az azonos neműek házasságának 2013-as brit legalizálása körüli politikai viharokat, melyekről annak idején a jelen blogon is részletesen beszámoltunk. Capehart felidézi azokat a vészjósló bírálatokat, amelyeket vezető tory tisztségviselőktől, a párt neves támogatóitól kapott a világ legbátrabb konzervatív miniszterelnöke, aki képes volt szembeszállni mindenkivel azért, mert meggyőződése szerint ez volt az egyedül tisztességes eljárás az LMBT emberek egyenlő jogainak biztosítása érdekében. Mindannyian emlékszünk arra, hogy a házassági egyenlőségről szóló törvény elfogadása után milyen sokan gondolták biztosnak a konzervatívok vereségét a következő választáson, és arra is, hogy a szélsőjobb UKIP megpróbálta az e törvény miatt a konzervatívoktól elfordulók szavazatait megszerezni. A közvélemény-kutatók is kivétel nélkül azt jósolták, hogy a konzervatívok aligha alakíthatnak kormányt, vagy legfeljebb valamilyen labilis koalíció tagjaként.
A brit választók azonban másként döntöttek. Megerősítették David Cameront, és ezzel hatalmas igent mondtak az azonos neműek házassági egyenlőségére is. Nagy Britannia ezzel megőrizte az emberi jogok tiszteletben tartása terén, a fejlett nyugat-európai országokkal együtt kivívott vezető szerepét. Bárcsak a hazai konzervatív politikusok is követnék David Cameron példáját!
