A Bondings 2.0 blog legfrissebb posztja beszámol azokról az erőfeszítésekről, amelyeket az LMBT emberekkel kapcsolatban álló katolikus szervezetek tettek annak érdekében, hogy regisztrálni tudjanak a 2015 szeptemberében Philadelphiában megrendezésre kerülő Családok Világtalálkozójára, azonban mindeddig semmilyen érdemi választ nem kaptak a szervezőktől. Jelentkezni szeretett volna többek között a Deb Word vezette Szerencsés Családok mozgalom, akiknek csodálatos missziójáról korábban a jelen blogon is beszámoltunk.
Mint ismeretes az USA-ban annak ellenére szélsőségesen konzervatív irányvonalat képvisel a Katolikus Egyház hivatalos vezetése, hogy a hívek többsége ott is támogatná az azonos neműek párkapcsolatának egyházi elismerését. Egyelőre sajnos a hivatalos vatikáni megnyilvánulások is azt a struccpolitikát képviselik, amely megpróbálja ignorálni az LMBT emberek jelenlétét az Egyházban. Mindez emlékeztet az amerikai hadseregben 1994-2011 között érvényben lévő „Don’t ask, don’t tell” (DADT) szabályra, melynek értelmében nyíltan nem volt szabad beszélnie senkinek arról, hogy meleg, és ezt nem is kérdezhették meg senkitől. Obama elnök ezt a szemforgató, nevetséges jogszabályt egy mozdulattal kihajította oda, ahova való: a történelem szemétdombjára. Azóta az amerikai hadsereg tagjai nyugodtan felvállalhatják melegségüket, és ennek ellenére láthatóan nem rendült meg az amerikai haderő. Úgy tűnik azonban, hogy más hierarchikus szervezetekben, így a Katolikus Egyházban is továbbél a DADT szelleme. Mindenki tudja, hogy az LMBT emberek jelen vannak az Egyházban, de ha nem beszélünk róluk, akkor nem kell szembenézni azokkal a problémákkal, amelyek a tévedésekre, az isteni kinyilatkoztatás helytelen értelmezésére alapozott hivatalos egyházi tanításokból adódnak. Ezért nem akarnak a philadelphiai találkozó szervezői sem szembenézni azzal a ténnyel, hogy a családok nem elhanyagolható részében vannak LMBT emberek, és a világtalálkozó nem töltheti be szerepét a családok megerősítésében, ha nem foglalkozik azzal, hogy milyen kihívásokkal kell megküzdenie nap, mint nap az ilyen családoknak. Választ kellene keresni pl. arra, hogy hogyan kellene az Egyháznak segítséget nyújtania azoknak a katolikus szülőknek, akiknek a gyermekéről kiderül, hogy meleg, vagy milyen pasztorációs segítséget kell nyújtani azoknak a meleg és leszbikus embereknek, akik nyíltan felvállalják szexuális irányultságukat, de ettől még hívő katolikus családban szeretnék leélni földi életüket.
Meg lehet próbálni még egy ideig homokba dugni a fejünket, de azt senki nem gondolhatja, hogy hosszútávon megoldást jelenthet ez a struccpolitika.
