Az MTI tegnap adta hírül, hogy „Elzárásra ítéltek egy melegházasságokat akadályozó jegyzőnőt az Egyesült Államokban”, melyet ezzel a címmel gyorsan le is közölt a magyarkurir.hu katolikus hírportál. A címválasztás önmagában is beszédes, hiszen a modernkori egyházüldözést hangoztató konzervatív keresztényeknek ez olaj a tűzre, amivel ismét igazolni látják saját fantazmagóriájukat, mely szerint az azonos neműek házassági egyenlősége korlátozná a vallásszabadságot. Ha azonban rászánunk pár perc et arra, hogy felderítsük a hír hátterében meghúzódó, de az MTI tudósításból sajnos ismételten kimaradó tényeket, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nem egyházüldözésről, hanem valami egészen másról szól ez a történet.
Amint ugyanis a wdrb.com ma délben frissített tudósításából kiderül, Kim Davis jegyzőnőt az ítélet megszületése után a mobilján hívta fel Mike Huckabee, korábbi arkansasi kormányzó, aki a Republikánusok elnökjelöltségére pályázik, hogy támogatásáról biztosítsa őt, és bejelentette, hogy kedden személyesen Kentuckyba utazik. Mindezt a jegyzőnő férje Joe Davis közölte, aki kijelentette, hogy a feleségét nem fogják megfélemlíteni, mert ő továbbra sem fog melegházassági engedélyeket kiadni, sőt a fiuk, Nathan Davis sem, aki – hogy, hogy nem – ugyanott segédjegyző, mint a most elítélt Kim Davis. Nathant azonban nem fenyegeti elzárás, ugyanis rajta kívül az összes többi segédjegyző hajlandó és készséges kiadni a házassági engedélyeket az arra immáron törvényesen jogosulttá vált azonos nemű pároknak, így azzal, hogy ő is megtagadja a vonatkozó jogszabályok végrehajtását, nem akadályozza az engedélyek kiadását. Kim Davis jegyzőnő elzárását azért rendelte el a bíróság, mert bár a férje szerint nem akadályozta meg a helyetteseit abban, hogy kiadják a házassági engedélyeket, de a valóságban mégsem kapott egyetlen azonos nemű pár sem ilyen engedélyt, amíg Kim Davis hivatalban volt. A bíróságnak tehát azt kellett mérlegelnie, hogy bármilyen más ítélet esetén a jegyzőnő – a vallási meggyőződésére hivatkozva – valószínűleg továbbra is megakadályozta volna az igénylőket jogszerűen megillető engedélyek kiadását.
Mindezek alapján egy kisstílű politikai játszma kezd körvonalazódni az események hátterében, melyben a törvény betartására, és betartatására felesküdött hivatalnoknőből így, is úgy mítoszt teremtenek, miközben egyszerűen csak törvény- és esküszegő módón megakadályozza, az egymással házasságot kötni akaró LMBT embereket a jogaik gyakorlásában. Ha ugyanis másfajta döntést hoz a bíróság (pl. figyelmeztetés, pénzbírság) akkor egy hosszas jogi huzavona kezdődik (fellebbezésekkel, időhúzással, stb.) miközben a jegyzőnő a republikánus médiagépezet segítségével a demokraták alatt hatályba lépő házassági egyenlőségi szabályok ellen küzdő bátor hősként állítják a nyilvánosság elé. Ha viszont a bíróság olyan hatékonyan lép fel a jegyzőnő jogsértésével szemben, mint most, akkor Kim Davis a küzdelem mártírjának a szerepében tetszeleghet. Teszi mindezt úgy, hogy közben egy reménybeli jövendő amerikai elnök hívogatja őt a mobiltelefonján.
Ez volna hát a modernkori egyházüldözés?
