A első médiareakciók sommásan úgy értékelték a családszinódust, hogy a változásokat támogató katolikusok csalódottak, de a változások ellenzői sem elégedettek. Alaposabb értékelések nem nagyon születtek, aminek első sorban az is lehet az oka, hogy a záródokumentum teljes terjedelmében csak olasz nyelven hozzáférhető. Krzysztof Charamsa (akiről több korábbi posztban is írtunk már) saját blogjában közzétette a szinódussal kapcsolatos értékelését, melyet az alábbiakban magyar fordításban, kommentár nélkül közzéteszünk.
A családszinódus befejeződött, mielőtt elkezdődött volna. A komoly párbeszéd lehetősége a homoszexuális emberekkel kapcsolatban már az előkészítő szakaszban meghiúsult, miután az Egyház arra sem volt képes, hogy tudományos alapon felülvizsgálja az általa használt hibás nyelvezetet: ma – ideológiai megfontolásokból – az emberek „tendenciáiról” beszélnek a „szexuális orientációjuk” helyett. Az Egyház kigúnyolta és eliminálta a homoszexualitás kérdését, mivel olyan félrevezető várakozásokat keltett az emberekben, hogy komoly és tiszteletteljes párbeszédre kerül sor a kisebbséghez tartozó, nem-heteroszexuális emberekkel, a családjaikkal, a szerelmi életükkel kapcsolatban.
A szinódus nem leplezte le „a zárt szíveket, amelyek gyakran rejtőznek még az egyház tanításai mögött is, vagy a jó szándékok mögött, és amelyek Mózes tanítói székébe akarnak ülni, és meg akarják ítélni – időnként felsőbbségérzettel és felszínesen – a nehéz eseteket és a sérült családokat” (Ferenc, a Püspöki Szinódus összegzése, 2015. 10. 24). A homoszexuális emberek valamint a családtagjaik csak egy érzelmi töltetében és tartalmában egyaránt homofób záródokumentumot láthatnak. A szinódus képtelen volt arra, hogy megismerje a homoszexuális emberekkel kapcsolatos realitásokat, figyelembe véve emberi méltóságukat és a szeretet iránti vágyukat. A homoszexuális emberek csak annyiban tekinthetőek egy család tagjának, amennyiben őket, mint éretlen személyeket, a többi családtagnak speciális módon kell kezelnie, értve ezalatt mindazt, ami a tisztességtelen és érzéketlen „tisztelet” szó mögött van. A szinódus egyszerűen csak megismételte a Hittani Kongregáció vonatkozó dokumentumának szavait, melyek szerint „nincs semmi alapja annak, hogy hasonlóságokat vagy akárcsak távoli analógiákat lehetne megállapítani az egyneműek együttélései és Istennek a házasságra és a családra vonatkozó terve között”, anélkül, hogy bármilyen utalást tettek volna a homoszexuális emberek életére. Ez az egyszerű ismétlés szégyenletes és sértő a homoszexuális és leszbikus családok, valamint az ilyen családokban élő boldog gyermekek számára. Ezek után felmerül a kérdés, hogy ha az LMBT emberek a szinódus tanítása szerint akarnak élni, akkor vajon meg kell válniuk a családjaiktól és a gyermekeiktől. A szinódusi összefoglaló alapján veszélyes, összetett, antihumánus uszítás gyanúja merül fel, mely szembeállítja a gyermekeket homoszexuális apjukkal, vagy leszbikus anyjukkal. A Hittani Kongregációnak a szinódus által megismételt álláspontja támadás a józanész, az emberi valóság és a keresztény érzékenység ellen, amelyre Jézus tanított minket. A szinódusi záródokumentum nem az az alázatos szembenézés a valósággal, amelyet Ferenc pápa elvárt volna. Ez utóbbit figyelmen kívül hagyva visszaéltek az Egyház hatalmával.
Jézus érzékenységének hiánya a szinóduson sajnálatos, és különösen súlyos felelőtlenség a Katolikus Egyház részéről. Éveken keresztül megtapasztaltam az Egyháznak ezt az irracionális, sokszintű bezárkózását. Megtapasztaltam azt is, hogyan szabotálta Ferenc pápa utasításait, és az általa összehívott szinódust a Hittani Kongregáció, ahol én is dolgoztam. Emiatt, papi elhivatottsággal kértem a szinódus előtt írott levelemben Ferenc pápát, hogy komolyan vegye figyelembe a homoszexuális személyek, családjaik és gyermekeik emberi méltóságát. Meggyőződésem, hogy a pápa az egyetlen személy, aki véget tud vetni az elavult rendelkezések abszurditásainak. Mai napon közzéteszem a pápának írott levelet (ld. korábbi írásunkban - a szerk.), felhívva a figyelmet a szexuális kisebbséghez tartozó személyekkel szembeni érzéketlenségre és a gyűlöleten alapuló elutasítottságukra. Ezen a szinóduson a szinódusi atyák száját a homoszexuális emberekkel kapcsolatban csak olyan megnyilatkozások hagyták el, amelyekben a nácikhoz hasonlították, és az emberiség ellenségének nevezték őket. A civil életben ezt bűncselekménynek neveznék: ez rágalmazás és homofób gyűlöletkeltés. Az a tény, hogy az Egyház ebben a kérdésben hallgat, botrányos.
Krzysztof Charamsa
Barcelona, 2015. október 29.
