Ma megismétlődött, ami tavaly őszig elképzelhetetlennek tűnt: egy ország – jelesül éppen Magyarország – miniszterelnöke olyan összeesküvés-elmélettel állt elő, ami a II. világháború óta egyetlen európai országban sem emelkedett a hivatalos kormánypolitika szintjére. Orbán Viktor konkrét személyeket, az EU hivatalban lévő vezetőit azzal vádolja, hogy a Soros György nevével fémjelzett kozmopolita, liberális összeesküvők kiszolgálójaként, gazdasági bevándorlók tömeges beengedésével tönkre akarják tenni az európai kultúrát, identitást, kereszténységet, biztonságot, jólétet, és mindent, ami ma Európát jelenti azért, hogy így a pénzvilág sötét urai korlátlan hatalomra tehessenek szert Európában és az egész világon.

Azóta itthon és nagyvilágban számtalan cikk és elemzés foglalkozott ezzel a témával, ezért ma már lerágott csontnak számít azt részletezni, mennyire szürreális, hogy a keresztényellenességgel vádolt liberális kozmopoliták a menekültválsággal kapcsolatban ugyanazt – a magyar kormány számára elfogadhatatlan – politikát támogatják, amit pl. a katolikus egyházfő is szokatlan határozottsággal és keménységgel követelt az Európai Parlamentben tett személyes látogatása során.

Ma azonban, amikor ezen a szép ünnepen miniszterelnökünk a budapesti szakadó esőben lényegében változatlan tartalommal ismételte meg a közel fél éve hangoztatott vádjait az EU „felelőtlen”, „idegen érdekeket szolgáló” vezetővel kapcsolatban, fel kell végre tenni a kérdést, tisztelt Hölgyem (Merkel asszony) és Uraim (többi EU-s vezető), esetleg igazak Orbán Viktor vádjai? Lehet persze, hogy az Európai Bizottság elnöke, a német kancellár, a francia államelnök, és a többi európai notabilitás rangon alulinak tartja, hogy ilyen vádakra reagáljon, valamint lehet, azt gondolják, hogy nekik nem is szükséges foglalkozniuk Orbán vádjaival, de ennyire talán mégsem kellene szó nélkül hagyniuk ezeket a kemény szavakat. El lehetne intézni egy rövid sajtónyilatkozattal, amiben visszautasítják ezeket a rágalmakat, de talán ennél még egy kicsit határozottabb választ is megérdemelne a dolog. Ha másért nem, már csak azért is, mert a legutóbbi német tartományi választások eredményei, a kereszténydemokrata pártszövetségen belül kirobbant viták, a francia közvélemény-kutatási adatok, stb. egyaránt azt mutatják, hogy ezek a vádak nem hagyják hidegen más EU-s országok polgárait sem. Ugyanakkor az EU-s vezetők hallgatása a magyar miniszterelnök vádjaival kapcsolatban, sokakban keltheti egyfajta hallgatólagos beismerő vallomás benyomását.

Ezért függetlenül attól, hogy kinek hogyan változik az álláspontja a migránsválság kezelését illetően (mert azt látjuk, hogy változik), nem valószínű, hogy sosem fognak semmilyen konkrét választ adni ezekre a vádakra az érintettek.