A Kaleidoscope blogban általában kerüljük a személyes hangvételű írásokat. Szerkesztőként többen vállalunk felelősséget a blogon publikált írásokért, ezért szerzőként magam is kerülni szoktam a nagyon személyes megnyilvánulásokat, az egyes szám első személyű megfogalmazásokat, még akkor is, ha (nick)nevem ott van minden poszt mellett. Most mégis kénytelen vagyok bevallani, hogy Birtalan Balázs halálhíre annyira sokkolt, hogy eddig meg sem tudtam szólalni. Nem mintha váratlan lett volna, hiszen Balázs nyíltan beszélt erről az elmúlt időben.
Megindító volt, ahogy blogjának írásairól az utóbbi időben tisztelettel és elismeréssel szólt minden médium, amely foglalkozott vele, de az a sommás meghatározás, amit személyével kapcsolatban mindenhol olvasni lehet, hogy Birtalan Balázs „melegjogi aktivista” nem mondja el róla azt, ami számomra (és valószínűleg sokak számára) az ő életművéből a legfontosabb volt. Nem is tudom, hogy Balázs egyáltalán valóban melegjogi aktivista volt-e a szó szoros értelmében. Élete utolsó éveiben biztosan nem. Megnyilatkozásaiban nem „süllyedt” a „melegjogi aktivista” szintjére, nem az volt a legfőbb mondanivalója, hogy a melegek egyenjogúságáért harcoljon. Melegként ezt kérdést biztos ő is nagyon fontosnak tartotta, de voltak más, adott esetben még fontosabb kérdések is az életében, amikről írt, beszélt, nyilatkozott, ha megkérdezték.
Számomra Balázs életművében a legfontosabb mindig is az volt, hogy ő testesítette meg az Istenben hívő meleg katolikust, és ezen mit sem változtat az a tény, hogy élete utolsó évtizedében Balázs messzire eltávolodott a Katolikus Egyháztól, a kereszténységtől, majd végül az istenhittől is. Hívő katolikus keresztényként persze fájdalmas volt hallani tőle, ahogy egy kb. másfél évvel ezelőtti rádióinterjúban (miután nyíltan beszélt az akkor már áttéteket adó, inkurábilis, daganatos betegségéről) kimondta, hogy nincs olyan kérdés az életében, amire Isten lenne a válasz. Ugyanakkor az Öt kenyér közösség megalapításával, a jelenleg még aktív (és remélem még sokáig elérhető) honlapjuk elkészítésével, Balázs meghatározó módon járult hozzá ahhoz, hogy a keresztény melegek visszanyerhessék, megőrizhessék, összeegyeztethessék, sőt erősíthessék hitüket és identitásukat egyszerre.
Pontosan nem tudom, hogy Balázs milyen okok miatt távolodott el Istentől, és talán nem is tartozik rám. Abban azonban biztos vagyok, hogy Isten ezt nem rója fel neki bűnéül. Hiszek abban, hogy az Isten irgalma mindent befed, amit nem szándékos gonoszság, vagy rosszindulat motivál, és nála ilyennek sosem volt semmi jele. Éppen ezért hiszek abban is, hogy Balázzsal még sokat fogok találkozni a boldog örökkévalóságban, a mindannyiunkat végtelenül szerető Isten atyai házában. Addig is nyugodj békében, Balázs!
