A civilek jogaiért és az oktatás szabadságáért tartott mai demonstráció egyik szónoka Lukácsi Katalin volt, aki a CEU ügy miatt lépett ki a KDNP-ből, amint ezt a Facebook oldalán bejelentette, majd egy interjúban további részleteket is elárult az indítékairól. Fiatal korához képest nagyon jó beszédet mondott, amit a hallgatóság tapsa és a pozitív sajtóvisszhang is mutatott. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy jó döntést hozott, amikor kilépett a KDNP-ből, annak ellenére, hogy igen éles kritikát fogalmazott meg a jelenlegi kormányzattal szemben (bár tiszteletre méltó módon, minden megnyilatkozásában kerülte, hogy a saját korábbi pártjának vezetőit bírálja).

Lukácsi Katalin ugyanis semmi olyat nem képvisel, ami ellentétes lenne a KDNP alapértékeivel. A KDNP alapítói (már akik nem az elődpárt, az 1948-ban felszámolt Demokrata Néppárt „újraindítását” tartották a fő céljuknak) is azt képviselték, hogy Magyarországon nyugati típusú (tehát ilyen értelemben liberális) demokrácia legyen, és pont azt nem akarták, hogy Magyarországon illliberális rendszer maradjon, vagy jöjjön létre a szocializmusnak nevezett rémálom romjain. A KDNP alapítói is – a NATO mellett – az Európai Unióba szerették volna beléptetni Magyarországot, és pont azt nem szerették volna, ha csak az árnyéka is megmaradna annak, hogy Magyarország bármilyen tekintetben Moszkvához húz. A KDNP alapítói is azt tűzték ki célul, hogy Magyarországon felszámolják a „létező szocializmusnak” nevezett intézményesített korrupciót, és pont nem az volt a cél, hogy a kommunisták helyett egy másik korrupt brigád szerezze meg magának a hatalmat. A KDNP alapítói is abba az Európai Néppártba akarták beléptetni a pártot, amely ma éppúgy elítélte a jelenlegi kormányzat intézkedéseit, ahogy a többi demokratikus erő az Európai Parlamentben.

Ezek után joggal merül fel a kérdés: biztos, hogy Lukácsi Katalinnak kellett elhagynia a KDNP-t?