Szerző: Prisma
A gyermekvállalás és a gyermekek felnevelése körül minden történelmi korban és társadalmi közegben éles viták folytak.
A nemzetközi sajtóban most épp az terjedt futótűzként, nem kevés politikai felhanggal, hogy Donald Trump által meghirdetett illegális bevándorlók kitelepítése kapcsán hat hét alatt kétezer gyereket kellett családjuktól elszakítani.
Itthon Böjte Csaba OFM nyilatkozott, hogy az általuk szeptemberre tervezett felvonulással, 500 gyermek bevonásával, a gyermekvállalás fontosságára szeretné felhívni a figyelmet.
Nem elhanyagolható kérdésben– a magyar hivatalos állásponthoz közelítve – arra is reflektált, hogy mit gondol a meleg párok gyermekvállalásával kapcsolatosan. Egyetértve azzal, hogy Isten szándékát figyelembe véve is fontos az előre átgondolt döntést meghozni, és amellett kitartani, nem volt helyes a megközelítése.
Az egészséges családban való nevelés fogalma kapcsán, meleg és keresztény, szociálpolitikában és így gyerekvédelemben (védelembe vételtől az örökbefogadásig) jártas szakemberként, a nemzetközi szakirodalmat is figyelembe véve, megfontolásra kell kérnem a még Kirulyból, tevékenysége legelejétől ismert, és több formában is támogatott lelki vezetőt.
Az cél minden esetben a családba való visszahelyezés, ha szándék szerint átmenetileg is, de kiemelésre került(ek) a gyerek(ek). Csaba atya gyermekmentő tevékenysége első lépéseinek oka, hogy a román rendszerváltás utáni bányavidék társadalmi hanyatlásával a mélyszegénység és kilátástalanság miatt nem tudták a családok a gyermeknevelési feladataikat ellátni. Nem vitatva Csaba atya munkásságát, de épp ezáltal az egészséges, azaz szeretetteljes család fogalmát épp ő tudná leginkább látni, hogy az élethelyzetek sokszínűsége és nehézségei miatt az nem fekete-fehér minden esetben. Ha a gyereket ki kell emelni, és számára feltételezhetően jobb és egészségesebb élethelyzet biztosítható, meg kell tenni.
Az egészséges család fogalmával épp ő jár vékony jégen. Mennyire egészséges egy intézményi, önkéntesekre alapozott hálózatot működtetni? Felveti a jogos kérdést, hogy gyűjtéseinek alapja, miért nem a mélyszegénységben élő családokat szociális programok támogatására irányul, hogy gyerekük családban tartására képessé tenni lehessen őket. Ismerve, hogy ehhez alapvetően politikai intézkedések is kellenek, de pont ő tudja, hogy Isten kegyelme mily nagy, ha azt jó szándékra kérik hívei. Ezt a román hatóságok „megtűrő” viszonya is épp jól szemlélteti.
Nagy felelősség (nemcsak anyagilag) működtetni egy ekkorára duzzadt ellátórendszert, így pont Csaba atya tudja a legjobban, hogy politikai és helyileg kényes kérdésekben tanácsos távol maradni, hacsak más oka nincs rá.
Az, hogy ezzel egy időben a „szivárvány családokat” áthallással a fogyatékkal élőkhöz hasonlítja, enyhén szólva sem felel meg a Jézus által hirdetett szeretet fogalmának, amelyre épp ő alapozza ellátórendszerét. Természetesen lehet szempontokat felhozni pro és kontra, attól még a kérdés, amely ügyében egyfajta véleményt sugall, ugyanaz: családjukból kiemelt rászoruló, vagy épp saját gyereknek képesek-e melegek/önkéntesek/szerzetesek szeretetet adni?
Igen, a melegeknek is részt kell venni Csaba atya felvonulásán, mert mi is az egészséges, azaz szeretetteljes gyereknevelés mellett állunk ki. Ki intézményesítve, ki saját, azonos nemű párjával, betartva az Isten által elrendelt tízparancsolatot, így a hatodikat is.
