- Hálló! ….. vagyok a …. államtitkárságról. Államtitkár úr szeretne beszélni …. kormánymegbízott úrral.
- Kapcsolom.
- Tessék….. vagyok.
- Jó napot kívánok, kapcsolom Önnek ... államtitkár urat.
- Igenis.
- Hálló, szervusz … !
- Szervusz, Államtitkár Úr! Parancsolj velem.
- Te ….! Láttad ezeket a fertelmes reklámokat a Batthyány téren? Tudod, a Coca Cola-s buzi-propagandát?
- Khmmm, személyesen nem láttam, csak hallottam róla. Szörnyűség.
- Az. Ti mit léptetek ez ellen?
- Hát. Mit tehetnénk?
- Mit tehetnétek?! Tüntessétek el onnan ezeket a förmedvényeket!
- Igen? De milyen alapon? Már konzultáltam a Jogi Főosztály vezetőjével, de nem tudott nekem semmi használhatót mondani.
- Bánom is én, hogy hogyan, de hát csak nem akarjátok ölbe tett kézzel nézni, ahogy ez a multi megrontja a MAGYAR fiatalokat, bomlasztja a MAGYAR családokat?!
- Nem, persze.
- Hát akkor?! Menjetek ki hozzájuk, tartsatok azonnal mindenféle hatósági ellenőrzést, hogy érezzék a törődést, mondjátok meg nekik, hogy ha tényleg kint hagyják ezeket a borzalmakat a Sziget fesztivál végéig, akkor becsukhatják a magyarországi gyáraikat, palackozó üzemeiket, szélnek ereszthetik a kereskedőiket, mert itt többet senki nem fog Coca Cola terméket fogyasztani. Azután döntsétek el, hogy milyen alapon lehet őket a leginkább megbírságolni, és szabjatok ki rájuk akkor bírságot, amekkorát csak lehet!!!
- Értettem.
- Folyamatos tájékoztatást kérek az ügyben.
- Természetesen Államtitkár Úr!
- És egyébként hogy vagytok? Család?
- Jól vagyunk, köszönöm, a gyerekek cseperednek…..
A fenti beszélgetés a képzelet szüleménye. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.