A napokban tette közzé az Európai Bizottság a 2020-as országjelentéseket, köztük a Magyarországra vonatkozó éves jelentést is. Nehéz lenne azt állítani, hogy ez a dokumentum alapvetően pozitív képet fest az ország helyzetéről (bár a kormány-médiában a kötelező siker-propaganda most is érvényesült), mivel világosan bemutatja, hogy a társadalmi-gazdasági élet mely területein vagyunk lemaradva még a hasonló helyzetből induló kelet-közép-európai országokhoz képest is.

A kevesebb, mint 100 oldalas összefoglalót érdemes mindenkinek elolvasni, bármily lehangoló, de legalább objektív és átfogó az anyag. Kiderül belőle, hogy még a „sikerágazataink”, a gazdaság, az innováció, a költségvetés-tervezés, stb. megítélése sem túl jó. Ugyanakkor azt is egyértelművé teszik, hogy az oktatás, az egészségügy és a szociális ellátás katasztrofális helyzete már rövid-közép távon is alá fogja ásni a társadalom működését és a gazdaság további erősödését.

Finoman, de kimondja azt is az anyag, hogy korrupció lassan de biztosan teljesen ellehetetleníti a mindennapokat, és egyre nagyobb feszültséget eredményez a Magyar Kormány és az Európai Bizottság között. Megítélésük szerint „a korrupciós kockázatok és a gyenge elszámoltathatóság torzítják a források elosztását, mivel azokat nem szükségszerűen a legtermelékenyebb vállalkozások kapják. Emellett lassítják az üzleti dinamikát és általánosságban a termelékenységnövekedést.”

Mindezek alapján ma már kimondható, hogy Magyarország sokkal rosszabbul teljesít, mint a korábbi években, hiába állítja a kormánypropaganda az ellenkezőjét.