Az előző posztban már több aspektusát áttekintettük Kásler Miklós EMMI miniszter legutóbbi, nagy vihart kavart személyi döntésének, mellyel kapcsolatban erősen felmerül annak lehetősége, hogy a miniszter körül – ebben a járványos időszakban stílszerűen talán így jellemezhetjük – fogyni kezdett a levegő. Valószínű persze, hogy ez most, a vészhelyzet idején nem eredményez minisztercserét, de Kásler alkalmatlanságával kapcsolatban ma is újabb bizonyítékok kerültek nyilvánosságra.
Az EMMI közzétette a COVID 19 kézikönyvének újabb változatát (megtalálható a MOK honlapján ), mellyel kapcsolatban, megint csak súlyos kétségek merülnek fel. Már az első verzióval kapcsolatban is megállapítottuk, hogy nagyon megkésve és nagyon gyenge színvonalon készült el. Az újabb kiadás mit sem javított a helyzeten. Azon kívül ugyanis, hogy közzétették a favipiravir hatóanyag alkalmazásával kapcsolatos ismereteket a dokumentum 28. oldalán (ld. a MOK összefoglalóját!), még a helyesírási hibák kijavítására sem figyeltek oda, pedig igencsak sokan adták a nevüket az anyaghoz.
A legfőbb hiányossága azonban az EMMI által immáron „átdolgozott formában” is kiadott COVID 19 kézikönyvnek, hogy egy szóval nem tesz említést a szerológiai vizsgálatokról, melyek a laboratóriumi diagnosztika leggyakrabban alkalmazott módját jelentik az egész világon. Anélkül ugyanis, hogy a szakmai részletekben elmélyednénk a COVID 19 laboratóriumi diagnosztikájában, lassan a laikus közvélemény számára is közismert, hogy alapvetően kétféleképpen lehet kimutatni a fertőzés jelenlétét: PCR teszt, vagy szerológiai vizsgálat segítségével. Az előbbi a vírus jelenlétét mutatja ki, az utóbbi a szervezet immunreakcióját a vírus okozta fertőzésre. Az előbbihez speciális laboratóriumi háttér kell, az utóbbit ma már a kereskedelmi forgalomban mindenki számára elérhető gyorstesztek segítségével pár perc alatt bárki saját magának is elvégezheti. És el is végzi. Mert az állami egészségügyi ellátórendszer még mindig sokkal kevesebb tesztet végez, mint amennyire szükség lenne, figyelmen kívül hagyva immáron a WHO és az illetékes szakemberek állásfoglalását, melyek egybehangzóan a minél nagyobb számban végzett szűrést javasolják.
Természetesen a magán egészségügyi szolgáltatók is rástartoltak az új üzleti lehetőségre és így már a piaci mechanizmusok által meghatározott, nem éppen szerény díj kifizetése ellenében bárki elvégeztetheti magán a tesztet. És itt jön a bukfenc. Abban az esetben ugyanis, ha a vizsgálat az un. IgM vonatkozásában pozitív eredményt ad, az illetőt aktív vírusfertőzöttnek kell tekinteni, és jelenteni kell a népegészségügyi hatóságnak. Csakhogy az EMMI kézikönyve (mely mégiscsak a legmagasabb szinten kiadott hivatalos szakmai anyag), amint korábban is jeleztük, semmit nem ír arról, hogy ilyenkor mi a teendő. Vannak benne instrukciók általában az igazolt vírusfertőzöttek ellátásáról, de ezek között nincs különválasztva azoknak a várhatóan nemsokára tömegesen megjelenő embereknek a kezelése, akik saját pénzen megcsináltatták, vagy esetleg saját maguk megcsinálták a tesztet maguknak, és pozitívnak bizonyultak. Tekintettel arra, hogy a gyorstesztek találati pontossága sosem 100 %-os, nem lehet úgy tekinteni az ilyen embereket, hogy ők igazoltan fertőzöttek. Ugyanakkor persze úgy sem tehet a hatóság, mintha nem történt volna semmi. Az NNK persze leszabályozza saját hatáskörben, hogy az ő munkatársainak hogyan kell eljárnia, de hogy a gyógyító orvosi gyakorlatban ilyenkor mi a teendő, azt az EMMI kézikönyvének kellett volna tartalmaznia.
A most röviden felvázolt probléma jelentősége azért elég nagy, mert a közeljövőben várhatóan tömegesen fognak megjelenni az egészségügyi ellátórendszerben olyanok, akiknek pozitív lett a szerológiai tesztje, és nincs hivatalos eljárásrend az ő ellátásukkal kapcsolatban.