A Fidesz EPP tagságának megszűnésével a meghatározó kormánypárt hátat fordított annak a kereszténydemokrata irányvonalnak, ami sosem volt igazán jellemző rá. Tudjuk, hogy a Fidesz anno még „kis SZDSZ”-ként indult, és bár Fodor Gábor távozásával a liberális irányvonal meggyengült a politikailag már akkor is igen heterogén szervezetben, azért a magukat egyértelműen kereszténydemokratáknak vallók aránya mindig is elenyésző volt, és maradt. A ’98-as győzelem után úgy tűnt, hogy egyenes az út a Fidesz vezette széles tömegbázisú pártszövetség felé, de az MDF és az FKGP szétzúzása mégsem ment véráldozatok nélkül, és 2002-ben, meg 2006-ban Orbán Viktornak fájóan szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy nem tudott elég erős összefogást kovácsolni a jobboldalon. Ezért volt számára olyan fontos a KDNP-vel alkotott pártszövetség, hogy miniszterelnök-helyettesi pozíciót adott a KDNP elnökének, annak ellenére, hogy a KDNP támogatottsága önmagában a 90-es évek közepe óta mérhetetlenül alacsony volt.
Ez a pártszövetség tehát egyértelműen érdekházasság volt, a Fidesz ezzel próbálta igazolni, hogy létrehozta a jobboldali összefogást, a KDNP-sek meg bejutottak a Parlamentbe, és kormányzati pozíciókat kaptak, amire egyébként esélyük sem lett volna. Ráadásként a KDNP – ami megalakulása (újjáalakulása) óta az EPP, illetve elődszervezetének tagja volt, segített a Fidesznek becsatlakozni az Európai Parlament legerősebb frakcióját adó pártszövetségbe.
Csakhogy az EPP tagszervezetei között vannak olyan pártok, amelyek tagja még komolyan gondolják azokat a kereszténydemokrata értékeket, amelyektől a Fidesz egyre távolabb kerül. Ma már nemcsak Magyarországon gondolják kevesen azt, hogy a Fideszre jellemző lenne a szolidaritás, a szubszidiaritás, vagy a perszonalitás elveinek tiszteletben tartása, és a különböző kormányzati intézkedések (pl. a migránsozás, a sorosozás, a hatalom centralizáció, az alapvető szabadságjogok megnyirbálása, és az egyetemes emberi jogok megkérdőjelezése) minden európai kereszténydemokrata számára nyilvánvalóvá tették, hogy a Fidesznek nincs helye az EPP-ben. Egyre kínosabbá vált, hogy a keresztény értékrendre hivatkozó Fidesz megmondó emberei nyíltan kritizálni sőt sértegetni kezdték a pápát, amikor felemelte a hangját a nyomor és a háborúk elől menekülni kényszerülő milliók érdekében.
Az európai kereszténydemokraták annak ellenére helyeztek egyre nagyobb nyomást a Fideszre, hogy ha nem kíván változtatni a politikai irányvonalán, akkor távozzon a pártszövetségből, hogy emiatt az Európai Parlamenten belül valamelyest kisebb lesz a súlyuk, és az érdekérvényesítő képességük. Az elveikhez ragaszkodó kereszténydemokraták inkább feladták saját érdekeiket, de végül mégis elérték, hogy távozzon soraikból a Fidesz.
Nagy kérdés, hogy mit tesz ezek után a KDNP. Ha az elveikhez ragaszkodnának a hazai kereszténydemokraták, akkor a történtek után fel kellene mondaniuk a szövetséget a Fidesszel. Csakhogy nem kell túl nagy jóstehetség ahhoz, hogy kitaláljuk, mit fognak tenni valójában…