A kormánypártok a modern társadalmak legalapvetőbb értékeit sutba dobva, az emberi méltóságot lábbal tiporva törtetnek mindenkori céljuk felé: megnyerni minden választást – bármi áron. Ennek a „szent” célnak az érdekében a tőlük telhető legmagasabb szintre pörgették a homofób kampányt, kihasználva a magyar társadalom fogékonyságát, tájékozatlanságát. A megfelelő szexuális felvilágosítás hiányában a magyarok döntő többsége még ma is kóros, beteges dolognak tartja a homoszexualitást. Sajnálatos módon sokszor még az érintettek egy része is valami rendellenességnek tartja saját nemi orientációját, ami értelemszerűen súlyos pszichés terhet jelent számukra. Érdemes megvizsgálni az eredetét ezeknek az össztársadalmi szinten súlyos károkat okozó tendenciáknak.
Az országgyűlési választásokkal egy időben tartott népszavazási kampány fő ideológusai azt a tévhitet erősítették a választókban, hogy a homoszexualitás kialakulása első sorban külső tényezőkön – a rossz minták, a homoszexuális propaganda, stb. – múlik, ezért a gyermekek szexuális orientációját a „jó” irányba lehet terelni, ha megakadályozzuk, hogy eljusson hozzájuk a kártékony „homoszexuális propaganda”. Tették mindezt annak ellenére, hogy valószínűleg pontosan tisztában vannak azzal, hogy ez nem igaz. A pszichológusok döntő többsége egyetért abban, hogy a szexuális orientáció kisgyermekkorra kialakul, csak általában sokkal később tudatosul. A gyermekek szexuálpszichológiai ontogenezisére jellemző, hogy követve a társadalmi normákat, magukban teljesen elutasítják homoszexualitást, ezért ha észlelnek is magukban ilyen tendenciákat, azt könnyedén elnyomják magukban. Természetesen, ha ilyenkor valaki elmagyarázza nekik, hogy nincs azzal semmi baj, ha az azonos nemű társaik iránt éreznek vonzalmat, akkor növekedhet a nemi irányultságukat felvállaló homoszexuálisok száma, de a homoszexuális irányultságúak száma összességében attól természetesen nem változik, hogy többen fogadják el magukat olyannak, amilyenek. Az idő előrehaladtával a saját nemi orientációjukat el nem fogadók között lényegesen magasabb lesz a pszichés problémák, sőt az öngyilkosságok aránya, ezért a társadalomnak mindent el kellene követnie annak érdekében, hogy minél alacsonyabb arányban legyenek titkolózó, saját vágyaikat elnyomó fiatalok és felnőttek.
A homoszexualitást egyesek a személyiségfejlődés zavarának tartják, éretlennek, a felnőtté válásban lemaradónak titulálva a homoszexuális embereket. Ez a teória sok mindenre rávilágít, ezért érdemes megvizsgálni ennek is az eredetét. Alapvetően ebben az esetben is arról van szó – amihez hasonlót gyakran látunk az élet minden területén –, hogy a homoszexualitást elutasító emberek azzal vádolják a homoszexualitásukat elfogadókat, ami a saját problémájuk. A homoszexuális emberek jogenyenlősége ellen harcolók között ugyanis sok esetben olyan emberek vannak, akiknek saját nemi életükkel problémáik vannak. Rejtőzködő homoszexuálisok, aszexuális emberek, akik nem képesek jól működő párkapcsolatokban élni, és megpróbálják saját fogyatékosságaikat azzal leplezni, hogy másokat támadnak. Az ilyenek között valóban nagy számban vannak éretlen személyiségű emberek, akik gyermekkoruktól fogva nem tudták saját vágyaikat elfogadni, ezért papok lettek, vagy valamelyik női, vagy férfi szerzetesrendben próbáltak menedéket találni. A saját szexuális orientációjukat a párkapcsolataikban, a baráti körükben, vagy a társadalom egésze előtt fel nem vállaló emberek azok, akiknek a személyiségfejlődése leragadt a gyermeki félelmek és gátlások szintjén. Ilyennel egyébként a heteroszexuálisoknál is lehet találkozni, az első heteroszexuális aktus okozta esetleges fájdalomtól félő kislányok könnyen válhatnak teljesen aszexuálissá, ha valaki el nem magyarázza nekik, hogy annyira azért nem rossz az első alkalom sem, és a szexualitás okozta örömök messzemenően kárpótolni fogják az esetleges kezdeti nehézségekért. Valójában tehát azok a szexuális fejlődésükben éretlenek, akik a gyermeki félelmeiken és gátlásaikon nem tudnak túllépni, és ezért magukban egész életükben elutasítják a szexuális orientációjuk elfogadását. Az ilyen emberek sokszor az élet más területein próbálják kompenzálni a nemi életük kiteljesedésének hiányát, sokan közülük a szélsőséges, gyűlöletkampányokra építő pártok (jelenleg már ilyen a Fidesz is) kínálta politikai, vagy az egyházi karriert választják, és ebből adódóan a társadalom egészére kiható negatív következményei lesznek a belső problémáik megoldatlanságának.
Kifejezetten bíztató, hogy a magyar választópolgárok többsége érzi ennek a jelentőségét, és ezt ki is nyilvánították, amikor a homofób népszavazás – minden kormányzati propaganda kampány, és választechnikai trükk (a parlamenti választásokkal egy időben bonyolított szavazás) ellenére – érvénytelen, eredménytelen lett.
Reméljük, előbb-utóbb eljön az ideje annak is, hogy indulatoktól mentesen és hatalomkoncentrációs szándékok nélkül lehessen ezekről a fontos kérdésekről beszélni.
