A belgrádi pride betiltásakor arra hivatkoztak a hatóságok, hogy nem tudják biztosítani rendezvény biztonságát, mivel előzetesen több szélsőséges, homofób csoport jelezte, hogy meg fogja támadni a pride résztvevőit. A felületes szemlélő még azt is gondolhatná, hogy ez egy korrekt hozzáállás a hatóságtól, ha nem tud gondoskodni az állampolgárok biztonságáról, akkor legalább megmondja. Ugyanakkor jogi, politikai, társadalmi és morális szempontból ez egészen más megítélés alá esik. Ez a döntés azt jelenti, hogy a hatóság lényegében legalizálta a homofóbiát, elismerte a gyűlölet társadalmi szinten történő megjelenítésének létjogosultságát. Politikailag ráadásul mindkét tábor felé elég negatív üzenetet hordoz ez a döntés: az LMBT közösség számár a rendezvény betiltása miatt egyértelműen, de a pride megtartását ellenzők sem lehetnek felhőtlenül boldogok, hogy a hivatalos indoklás szerint őket meg akarnák fékezni (?), csak „nem tudják”. Ez utóbbi érv viszont még azok előtt is lejáratja a szerb kormányt, akik egyébként egyik oldal mellett sem érzik elkötelezettnek magukat. Külpolitikai szempontból szintén öngólnak számít a döntés, különösen akkor, amikor az ország európai integrációs szándékait még leginkább támogató Magyarország hivatalos megnyilatkozásaiban a magyar kisebbség elleni nacionalista megnyilvánulások miatt éppen azzal fenyegette meg a szerbeket, hogy nem fogja támogatni a csatlakozási tárgyalások elkezdését, ha a szerb kormány nem változtat a vajdasági magyarokkal kapcsolatos politikáján. Ebben a helyzetben jól jöhetett volna a szerbeknek egy kis segítség a régi szövetségesektől, a franciáktól, vagy angoloktól, de ezekben az országokban igen nehéz lenne elfogadtatni a polgárokkal az alapvető emberi jogokat sárba tipró szerb kormányzat politikai támogatását. Csak remélni lehet, hogy ezeket a szempontokat Belgrádban is végig fogják gondolni és legalább utólag, a jövőre vonatkozóan levonják a szükséges következtetéseket.