A „keresztes háború” – melyet a jelenlegi katolikus egyházfő elkezdett a melegjogok, azon belül is kiemelten az azonos nemű párok házassági egyenlősége ellen – évek óta tartó küzdelmei során mindkét oldal aratott már jelentős győzelmeket és ugyanakkor szenvedett el érzékeny vereségeket is. Az elkövetkező napokban újabb nagy jelentőségű csaták, komoly ütközetek előtt állunk. Az elmúlt napokban még a hazai közmédiumok is az egyik vezető külföldi hírként számoltak be arról, hogy „A francia katolikus egyház ellenzi a homoszexuális párok házasságáz” (a helyesírás a hirado.hu-n kicsit „gáz”). Nem az első és nem az utolsó alkalom, hogy a katolikus egyház nyíltan támadja az LMBT közösséghez tartozó emberek egyenlő jogait biztosítani akaró politikai testületeket, azok tervezett, vagy meghozott politikai döntéseit (ezekről az esetekről korábban is többször volt már szó a jelen blogon), de a francia kormány e héten várható döntése több szempontból is kiemelkedő jelentőségűnek számít. Abban az esetben ugyanis, ha Franciaországban is teljesen egyenjogúvá teszik az azonos neműek házasságát a heteroszexuális házassággal, akkor ezzel egy világhatalom áll ki a házassági egyenlőség mellett, amire eddig még nem volt példa. Svédország, Norvégia, Izland, Hollandia, Belgium, Spanyolország és Portugália után egy ilyen irányú francia döntés óriási hatással lenne a többi nyugat-európai államra (sőt, Argentína hasonló döntése után az amerikai országokra és az USA-ra is, ahol most négy államban népszavazást is tartanak az LMBT jogokról). Franciaországban, ahol a közintézmények homlokzatára még ma is gondosan felírják a nagy francia forradalom hármas jelszavát (Szabadság! Egyelőség! Testvériség!), minden emberi jogi kérdés fokozottan a figyelem középpontjába kerül. Különösen nagy visszhangja lehet egy ilyen döntésnek Nagy-Britanniában, ahol a konzervatív kormány jelentette be, hogy pár év múlva bevezetik az azonos neműek házassági egyenlőségét. Ez egyrészt ott is heves ellenállásba ütközött, amiből az ott kevésbé jelentős katolikus egyház mellett az anglikánok konzervatív csoportjai is kivették a részüket (ld. ezzel kapcsolatba is a jelen blog korábbi írásait!), azonban ott is úgy tűnik, hogy a lakosság többsége – a franciákhoz hasonlóan – támogatja a kormány ilyen irányú terveit. Gyakorlati szempontból kétségtelen, hogy a franciák döntése alapvetően lépéskényszert okozna az EU-n belül, mivel a 65 millió lakosú Franciaországgal együtt már közel 165 millióra növekedne azon EU állampolgárok száma, akik olyan országban élnek, ahol megvan a lehetősége az azonos nemű pároknak a teljes jogú házasságra, vagyis ide tartozna az EU-s állampolgárok közel harmada. Annak ellenére, hogy az azonos neműek házassági szándékai minden esetben nehezen becsülhető, valószínűsíthető, hogy néhány éven belül több százezerre növekedne az azonos nemű házaspárok száma. Ebből adódóan azokban az EU-s tagállamokban is egyre gyakrabban válna szükségessé a házastársakat érintő jogszabályoknak az alkalmazása az azonos nemű házaspárokra, amelyek nem ismerik el a házassági egyenlőséghez fűződő jogokat (elsősorban azokban a házassággal összefüggő polgárjogi, családjogi ügyekben, amelyek más EU-s tagországok állampolgárait is érintik, de egyre nagyobb számban lennének a szociális biztonsági rendszerek működésével összefüggő ügyek is). Ehhez hasonló kérdések az Egyesült Államokban már évekkel ezelőtt felmerültek, de eddig Európán belül annyira alacsony volt az azonos nemű házaspárok aránya, hogy nem vált kritikussá jogi helyzetük teljes körű rendezése, a házassági egyenlőséget el nem ismerő EU-s tagállamokban. Ha azonban a francia kormány ezen a héten úgy dönt, hogy rövid időn belül biztosítja ezt a jogot a francia LMBT közösséghez tartozó embereknek, akkor jelentősen megváltozhat a helyzet. Az EU-s intézmények (a Bizottság, a Parlament és a Tanács) is kénytelenek lennének gyorsíott ütemben foglalkozni az azonos neműek házasságával összefüggő jogharmonizációs kérdésekkel, és azon országok nemzeti parlamentjeiben is terítékre kellene, hogy kerüljön a téma, amelyekben még nem biztosították a házassági egyenlőséghez való jogot a saját állampolgárok számára. Ez utóbbi miatt várhatón Európa-szerte megerősödnének az LMBT közösség jogegyenlőségi követelései, ezért a franciaországi döntés dominóelven több más EU-s országban is beindíthatná, vagy felgyorsíthatná a melegházasság engedélyezését.
Mindezeket figyelembe véve nem meglepő, hogy a Katolikus Egyház képviselői különös intenzitással vetették bele magukat a politikai küzdelembe a híradások szerint. Olyan kijelentések hangzottak el, hogy az azonos neműek házassági jogának az elismerése „meg fogja rengetni társadalmunk alapjait”. A keresztényeket és mindazokat, akik osztják a nézeteiket arra kérik, hogy forduljanak a képviselőikhez, és ragadjanak meg minden demokratikus eszközt ellenvéleményük kifejezéséhez. A "francia társadalmat fenyegető intézkedések elleni" tüntetésekre szóló hivatalos egyházi felhívások láttak napvilágot: a katolikus egyházhoz közeli szervezetek és a Civitas elnevezésű fundamentalista mozgalom november 17-18-ra utcai megmozdulásokat szervezett. Mindez azt bizonyítja, hogy a francia katolikus klérus (és a háttérben természetesen a Vatikán) nagyon komolyan veszi a dolgot. „A püspöki konferencia álláspontját valamennyi nagy vallás, a protestánsok, az ortodoxok, a muzulmánok és a zsidók képviselői is osztják Franciaországban” – írja a Hirado.hu, vagyis a Katolikus Egyház vezetői a többi egyházat is mozgósították. A hírportál szerint kifogásolták, „hogy a kérdésről a kormány nem rendezett országos vitát, amellyel >válaszolni lehetett volna a véletlenszerű közvélemény-kutatások és a lobbik látványos nyomására<”, amivel a francia püspöki kar nyilatkozó elnöke olyan szinten megy bele a politikai csatározásokba, hogy a hivatalban lévő kormány döntésének legitimitását már előre megkérdőjelezi.
Ugyanakkor az is látszik, hogy a politikai realitásokkal a katolikus vezetők is számolnak: „A püspöki konferencia elnöke szerint a törvénytervezetet a kormány olyan pillanatban akarja sürgősséggel elfogadni, amikor >a gazdasági válság egyre inkább eléri a társadalmat, cégek szűnnek meg és a társadalmi bizonytalanság egyre nő<.” Kétségtelen tény, hogy a Hollande-kormány számára a jelen helyzetben az azonos neműek házasságának minden áron való elfogadtatása politikailag nagyon fontos. Szemmel láthatóan a gazdasági kérdésekben közel sem tud olyan mértékben szakítani az előző kormány gazdasági irányvonalával, ahogy a választási kampányban ígérték, ezért más területen kell felmutatni valamit azok számára, akiknek a támogatásával megnyerték a választást. Az azonos neműek házasságának törvényesítése ilyen téma lehet, miután a választók 58%-a támogatja is azt.
Kétségtelenül izgalmas hét áll tehát előttünk, figyelembe véve az amerikai elnökválasztást is (aminek az LMBT közösséget érintő vonatkozásairól szintén több korábbi posztban írtunk már), melynek során sok minden el fog dőlni, ami meghatározó jelentőségű lesz az elkövetkező évek politikai irányvonalaival kapcsolatban.
(A kissé módosíttt EU térkép az Európa Tanács "Discrimination on grounds of sexual orientation and gender identity in Europe" című, 2011-es tanulmányából, a lakosságszám adatok az Eurostat adatbázisából származnak.)
