Közhelyszámba megy arról beszélni, hogy a fogalmaink átalakulóban vannak. A társadalmi élet és magánszféra szinte minden területén el lehet sütni ezt a „nagy igazságot”, amit a közszereplők és a különböző véleményformálók – a saját értékrendjük, pillanatnyi vélt, vagy valós érdekeik alapján, pozitív, vagy negatív éllel – gyakran meg is tesznek. Elkerülendő a közhelyszerű megnyilvánulásokat érdemes néhány konkrét példát megvizsgálni a közelmúlt eseményeiből, amelyeknek a tisztánlátás szempontjából van, vagy lehet jelentőségük.
Az elmúlt hetekben több tragikus bűncselekmény kapcsán az amerikai közvélemény figyelmének – már nem első ízben – a középpontjába került a fegyvertartási szabályok szigorítása. Közismert dolog, hogy a fegyvertartáshoz és az önvédelemhez való jog kényes téma az USA-ban, melyhez az amerikaiak jelentős része annyira erősen ragaszkodik, hogy semmilyen további szigorítást nem hajlandó elfogadni. A szigorítást az újraválasztott demokrata elnök kezdeményezi, aki az amerikai politikai palettán inkább balliberálisnak számít. Ellenzői főként republikánusok, akik a jobboldali-konzervatív irányzatot képviselik (bár igaz, hogy a demokraták között is vannak olyanok, akik ebben a kérdésben nem támogatják Obamát). Szó sincs tehát arról, hogy egy olyan polgárjogi kérdésben, mint a fegyvertartás szabadsága, a bal-liberális irányzat képviselői a „liberalizálás”, míg a konzervatívok a „korlátozás” mellett állnának.
Korábban többször írtunk már a brit konzervatívok vezetőjének, David Cameron miniszterelnöknek a kiállásáról az azonos neműek házassági egyenlősége mellett, melyet szintén baloldali, liberális politikának szoktak tartani.
Az elmúlt évek hazai belpolitikai eseményei is azt bizonyították, hogy a jobb-, vagy baloldaliság hagyományos ismertetőjegyei néha már nyomokban sem találhatóak meg a pártok programjában, és főleg – a szóban képviselt programhoz képest néha jelentős eltérést mutató – tényleges döntéseikben. A korábbi, elvben baloldali kormányt nagyvállalkozók irányították, akik főleg a nagytőke érdekeit képviselték és privatizációval próbálták betömködni a költségvetési lyukakat, a jelenlegi, elvben jobb oldali kormány államosít, számos területen növeli az állami szerepvállalást, és minimálbért emel. Ezek alapján a hagyományos bal- és jobboldali politikai kategóriák lényegében értelmezhetetlenekké váltak. (Ezért is nehéz mit kezdeni Fodor Gábor szavaival, aki Fidesz alelnök, kicsit később SZDSZ elnök volt, majd 2009 óta az aktív politikától visszavonult, de most bejelentette, hogy új pártot alapít: „…ha a jelenlegi demokratikus ellenzéki pártokat végigvesszük, azt látjuk, hogy lényegében mindegyik baloldali, még ha néhány liberális elemet tartalmaz is a programjuk. … Azt szeretném, ha azért ez egy új történet lenne, vállalva a liberalizmus hagyományait, azt a hagyományrendszert, értékvilágot, amelyet Göncz Árpád, Kis János, Tölgyessy Péter és mások jelentenek” – nyilatkozta Fodor Gábor. Mire gondolhatott? Persze a médiaszabályozással kapcsolatban világos a cél, de a felsorolt személyek nem sokat alakítottak pl. a gazdaságpolitikában, ahol ugyan lehetne liberális elveket érvényesíteni, csak kérdés, hogy ki támogatná. Az állami szerepvállalást vissza lehetne vágni, ami az elmúlt években végrehajtott igen jelentős szerkezeti átalakítások után egy újabb tortúrát jelentene az oktatásban, a szociális és az egészségügyi ellátásban, miközben az olyan alapproblémák, mint a versenyképtelen bérek miatti szakképzett munkaerő-elvándorlás, az átszervezésektől azon nyomban nem oldódnak meg. Az állami szerepvállalást lehetne még továbbcsökkenteni, de hát már így is egyre többen tengődnek a létminimum alatt.)
Mindezekből az tűnik a legfontosabb tanulságnak, hogy a XXI. században lényegében használhatatlanná vált egy sor múlt századi kategória. Ez azonban önmagában egyáltalán nem jelent értékválságot, káoszt, vagy bármi szörnyűséget. Mindenkit rákényszerít arra, hogy a tudati szemellenzőktől megszabadulva, előítéletektől és sablonoktól mentesen gondolja végig az életében felmerülő kérdéseket. Hiába hivatkozik bárki, bármilyen tekintélyre, bármilyen „örök igazságra”, miközben saját érdekeit próbálja érvényesíteni. A józanság követelménye azt kívánja, amit Pál apostol így foglalt össze a Tesszalonikaiaknak írt I. levélben:
„Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg.” (1Tessz 5.21)
