Szimbolikusnak is tekinthető, hogy a két nagy szláv nép, az orosz és a lengyel parlamentjei nagyjából egyszerre hoztak homofób döntéseket. A hatter.hu hírszolgálata január 25-én két egymást követő híradásban számol be a történtekről. Mint írják: „Egy emberként szavazta meg az orosz parlament a "melegpropagandát" tiltó törvényt”, melynek értelmében 500 ezer rubelig (3,5 millió forint) terjedő pénzbírsággal sújtható, aki a homoszexualitás nyilvános megjelenítésének bűntettét elköveti. A következő cikk: „Mindhárom élettársi törvényjavaslatot elvetette a lengyel parlament”, ami lehetővé tette volna a homoszexuális emberek számára is a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Amint arról korábban a jelen blogban is beszámoltunk, tavaly októberben a Szlovák parlament hozott a lengyel Szejm határozatához hasonló döntést, azt megelőzően júniusban egy bolgár pópa arra szólította fel híveit, hogy a június végén esedékes szófiai melegfelvonulás résztvevőit dobálják meg kővel, márciusban a szlovének népszavazáson támogatták az azonos nemű párok örökbefogadását megakadályozó indítványt. Rendszeresek a hatósági tiltások, és/vagy atrocitások a szerb és a horvát melegfelvonulásokkal kapcsolatban is. Emlékezetes, hogy a fehérorosz diktátor, Lukasenko is rendszeresen tesz homofób megnyilatkozásokat és Ukrajnában is mindennaposak a homofób indíttatású atrocitások. Kimondható tehát, hogy a vallási különbségeken, politikai ellentéteken, a szövetségi kapcsolatrendszerek határain átívelő nagy pánszláv összetartozás egyik legmarkánsabb jellemzője, sőt, talán egyfajta összekötő anyaga, cementje a homofóbia, mely ugyan az egyes szláv népeknél különböző formákban jeleneik meg, de egyértelműen ugyanabba az irányba mutat. Ez hozzájárulhat ahhoz is, hogy a korábbi orosz megszállási övezetbe tartozó Magyarországon még mindig olyan széles társadalmi bázisa van a homofób gyűlöletkeltésnek.
A két, jelentős tömegbázissal bíró világnézeti áramlat – az iszlám fundamentalizmus és a szélsőséges konzervatív keresztény irányzatok (melyekhez a keleti és nyugati katolikus egyházak hivatalos képviselői és egyes protestáns felekezetek tartoznak) – mellett tehát, egy ugyancsak jelentős tömegeket érintő etnikai-kulturális bázisa is azonosítható a világban jelenlévő homofób tendenciáknak. Igaz ugyan, hogy a konzervatív keresztény irányzatok valamelyike minden szláv népcsoportban jelen van, de ez önmagában nem lenne elég magyarázat arra, hogy a szlávokra miért jellemző ilyen egységesen a homofób hajlam, hiszen a konzervatív keresztény irányzatok más népeknél is jelentős tömegbázisokkal bírnak, és mégsem társulnak állami szinten is támogatott homofóbiával (ld. pl. Olaszország, vagy Ausztria).
Mindezek alapján meglehetősen ellentmondásos, hogy Magyarországon a szélsőséges, nacionalista irányzatok hívei ilyen erős homofób tendenciákat mutatnak, és ugyanakkor érthető, hogy a homofóbia a nyugat-európai szélsőjobb pártokra ma már egyáltalán nem jellemző.