Tegnap este a pápaválasztó bíborosok megválasztották Jorge Mario Bergogliot, Buenos Aires 76 éves jezsuita érsekét a 266. római pápának, aki az I. Ferenc nevet választotta. Az előzetes esélylatolgatók nem említették őt az esélyesek között, első döntése, a névválasztás újszerű volt (eddig még nem volt a Ferenc nevet választó pápa), és első szavai is formabontóak voltak: első köszönése – a teljesen civil, ha úgy tetszik, világias „Jó estét!” – szokatlan egy katolikus paptól, hiszen a katolikus egyházon belül a „hivatalos” köszönés általában a „Dicsértessék a Jézus Krisztus! – Mindörökké, ámen!”
Világnézeti hovatartozástól függetlenül mindenkinek el kell ismernie, hogy most „rajta a világ szeme”. Mit tud kezdeni azzal a sokkal gonddal, problémával, amit elődje ráhagyományozott? Meg tudja-e fordítani azokat a negatív trendeket, amik a világ egyes részein jellemzik a katolikus egyházat? Tudják-e hitelesen hirdetni az evangéliumot az általa vezetett katolikus egyház vezetői, papjai és hívei a világban úgy, ahogy azt Jézus Krisztus meghagyta, elrendelte? Hozzá mer-e nyúlni a bálványokká növekedett tabukhoz, fel meri-e számolni az egyházon belül és az egyház körül kialakult bűnszervezeteket, amelyek ma fojtogatják és széteséssel fenyegetik a katolikus egyházat? Fel tudja-e mutatni a világnak hitelesen és hatékonyan Isten örök igazságait, képes lesz-e valóban fénnyé és sóvá válni, ahogy azt Jézus elvárja tőle?
Mindezekre ma még csak Isten tudja a választ. A keresztény emberek most, a pápa megválasztása utáni órákban egyet tehetnek: imádkoznak az új pápáért, adja meg neki Isten a szükséges kegyelmeket, hogy meg tudja tenni mindazt, amit Isten kedves akarata szerint pápaként tennie kell, és tartsa távol tőle a sátán minden kísértését, ártó, romboló hatalmát! Úgy legyen!