A keresztény LMBT emberek egy csodálatos és különleges feladatra, küldetésre kaptak meghívást: hidat kell képezniük a nem keresztény, nem hívő melegek és a nem meleg (sőt gyakran homofób) keresztények között. A keresztény melegeket a többi meleg jobb esetben bolondnak tartja, rosszabb esetben megveti, míg a keresztények többsége kétségbe vonja hitüket és vallásgyakorlásukat isten-káromlónak, blaszfémiának tartja. Ebből adódóan az sem könnyű, hogy az LMBT személyek egyszerre őszintén is nyíltan megéljék szexuális irányultságukat és a keresztény hitüket, de különösen nehéz a hídszerep felvállalása, megvalósítása.

A híd hasonlatnak több szempontból van létjogosultsága. Hídra akkor van szükség, ha egy folyó két partján élők azt használni akarják. Ha nemcsak gyűlölködni akarnak egymásra, jelképesen, vagy ténylegesen leköpdösni egymást, hanem ennél hasznosabb és értelmesebb kapcsolatokat akarnak kialakítani egymás között. Ugyanakkor, még akkor is, ha a többség mindkét oldalon egyetért a hídépítés szükségességével, mindig vannak olyan ellenzők, akik vélt, vagy valós érdekeik sérelme miatt meg akarják akadályozni azt, hogy híd épülhessen a két part között. Velük szemben ilyen esetekben a konfliktusokat is vállalva kell érvényt szerezni a többség érdekeinek. Azok a melegek, akik hívő keresztényként elfogadják a saját szexuális irányultságukat, mindig is vágytak arra, hogy az egyház fogadja el a homoszexuális irányultságot ugyanolyan normális és teljes értékű vonzalomként, mint a heteroszexuálist. Ugyanakkor – sok negatív tapasztalat miatt – a hívő melegek is sokszor ugyanolyan kritikusan értékelik a keresztény egyház egyes képviselőinek hozzáállását az LMBT közösséghez, mint ahogy a nem hívők. A másik oldalon ugyancsak vannak a melegek elfogadását szorgalmazó, a velük szembeni ítélkezést elutasító keresztények (ezt az irányvonalat erősítette Ferenc pápának a repülőn adott nyári interjúja), de ma még többségben vannak azok, akik inkvizítori lelkülettel utasítanak el minden „megalkuvást” a homoszexuális életvitellel szemben, és sokan vallási, morálteológiai köntösbe öltöztetik saját gyarló, emberi indítékokra visszavezethető, az LMBT személyek befogadásával szemben meglévő ellenérzéseiket. A közelmúltban annak is szemtanúi lehettünk, ahogy egy évtizedekig jelentős bevételekkel és támogatásokkal működő, a tudományos megalapozottság látszatát keltő, a homoszexuálisok „átnevelését” végző szervezetnek be kellett ismernie, hogy a tevékenységük teljesen eredménytelen, szakmailag megalapozatlan és ártalmas, de ameddig működtek, komoly személyes anyagi érdekeik fűződtek ahhoz, hogy a keresztények semmilyen formában ne fogadják el a homoszexuális viselkedést. Ugyanakkor a hívők többsége valószínűleg pontosan tudja, hogy csak úgy lehet missziós feladatokat ellátni, ha élő és jól működő kapcsolat van a keresztények és az LMBT közösség között.

Ahhoz, hogy sikeresen lehessen hidat verni a két oldal közé, mindkét oldalon ki kell építeni azokat a hídfőket, amelyek közé a híd felépülhet. Ez fájdalmas lehet mindkét oldal számára, hiszen azoknak, akik évek, évtizedek alatt hozzászoktak saját értékrendjük megkérdőjelezhetetlenségének illúziójához, most azzal kell szembesülniük, hogy nemcsak megkérdőjeleződnek, de részben le is bontódnak saját értékrendjük védőgátjai a hídépítés érdekében.

A hídépítés komoly előkészítést és tervezést igényel, előre végig kell gondolni minden szempontot, hogy az a híd stabil és biztonságos legyen, ne sodorja el az első tavaszi áradás, ne dőljön össze, és ne váljon romhalmazzá már egy kisebb földrengés miatt is. Ennek során figyelembe kell venni a folyó mindkét partjának jellegzetességeit. Egy sziklás és erős partszakasz pl. stabil alapot jelenthet az egyik hídfőnek, ahova azonban kemény munkával lehet csak kiépíteni a hídra vezető utakat, míg egy kevésbé szilárd alapzatú partszakaszra könnyebb kiépíteni az odavezető úthálózatot, de mélyebbre kell ásni, hogy stabil alapja legyen a hídfőnek. Ugyanígy az LMBT emberek és a kereszténység között is csak akkor lesz stabil és tartós összeköttetés, mely érdemben tudja segíteni a melegek hitre jutását és a keresztény egyház őszinte el- és befogadását, ha ezt a folyamatot mindkét oldalon gondosan megtervezik és előkészítik.

Ha a szándék megvan, a gondos és szakszerű tervezés megtörtént, akkor is jelentős erőfeszítéseket, sok munkát és áldozatot igényel a közösen elhatározott, és a mégoly gondosan megtervezett híd felépítése, megvalósítása. Számos akadály csak menet közben derül ki, amelyeket még az építés közben is sok munkával, jó szándékkal és eltökéltséggel lehet megoldania ahhoz, hogy az elkezdett építkezés sikeresen befejeződhessen, és végül használatba lehessen venni az új hidat. Nincs ez másként az LMBT közösség és a kereszténység közötti kapcsolatépítés vonatkozásában sem: még ha a szándék és a gondos előkészítés meg is lenne, akkor is sok, és nehéz munka várna a „hídépítőkre”.

Ma ennek a folyamatnak nagyon az elején vagyunk, de a keresztény LMBT emberek meghívást kaptak arra, hogy munkálkodjanak az LMBT közösség és a keresztény egyház közötti kapcsolatok kiépítésén, megerősítésén.