„Az LMBT személyek katolikus vallású szüleinek óriási szerepe lehet abban, hogy javuljon a melegek és leszbikusok helyzete, elfogadottsága az egyházon belül” – kezdi írását Francis DeBernardo, a New Ways Ministry blogban, melyben beszámol az ilyen élethelyzetben lévő szülők által létrehozott szervezet, a Fortunate Families (Szerencsés Családok) legutóbbi rendezvényeiről. A szülők gyakran természetes „hídépítők” saját LMBT gyermekeik és a hivatalos katolikus egyházi szervezet között. Ezeknek a szülőknek a gyermekeik iránti természetes és feltétel nélküli szeretete, az elfogadás példaképe lehetne az egész egyház számára.
Korábban jelen blogon is szóltunk már arról, hogy a keresztény melegek is egyfajta hídszerepet tudnak betölteni az LMBT közösség és a keresztény hívek között, ha erre van nyitottság mindkét fél részéről. Be kell azonban vallani, hogy ehhez sok bátorság, és kitartás kell, hiszen időnként mindkét fél részéről előfordul, hogy egyik-másik képviselőjének valamely hivatalos nyilatkozata, félhivatalos, vagy informális, de a széles nyilvánosság előtt is ismertté váló megnyilvánulása akadályozza, vagy legalább is megnehezíti a közeledést és a megértést. Ugyanakkor az LMBT személyek hívő keresztény szülei természetes módon, és mindenkinél hitelesebben tudják betölteni ezt a hídszerepet, ha felvállalják annak kockázatát, hogy lesznek esetleg olyan szélsőséges, elvakult tagjai az egyháznak, akik ezért velük szemben is ítélkezni és gyűlölködni fognak. Ez utóbbiak képesek lennének elvárni, hogy akár a legtermészetesebb, Isten akarata és a természetes emberi értelem szerint is a legszorosabb érzelmi köteléket, a szülő és a gyermeke közötti szeretetkapcsolatot is megszakítva, határolódjanak el az LMBT személyek hívő keresztény szülei saját gyermekeiktől. Ez az a megszállottság, amely ellen Ferenc pápa is felemelte a szavát.
Istennek hála, egyre több olyan szülő van, aki teljesen tisztán és világosan látja, hogy a gyermeke és közte lévő szeretet kapcsolat sokkal fontosabb, és erősebb, mint bármely más emberi kötődés, vagy közösségi elvárás. Ugyancsak nagyon fontos leszögezni, hogy Jézus sosem tanította ennek ellenkezőjét, bár előfordulhat, hogy valaki a Biblia kiragadott szavaival próbálja alátámasztani saját elvakult álláspontját. A szövegkörnyezetéből kiragadva ugyanis sok mindent ki lehet olvasni a Bibliából, de az ilyen érvelések teljesen hamisak. Máté evangéliumában a következők olvashatjuk:
„Halálra adja majd a testvér a testvért, az apa a gyermekét, a gyermekek meg szüleik ellen támadnak és vesztüket okozzák. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 10, 21-22.) Vagyis Jézus arról beszél, hogy a családi kötődéseknél is fontosabb az ember számára, ha az Ő nevéért, vagyis a Jézusba vetett hitért kell kiállnia valakinek. De csak ez az, ami fontosabb! Egy másik embernek, egy a megszállottságig intoleráns közösségnek, sőt még a hivatalos egyházi vezetőknek az elvárásai sem lehetnek fontosabbak a szülők és a gyermekek közötti szeretetkapcsolatnál. Ha az előbbiek szembekerülnek az utóbbival, akkor biztos, hogy az előbbiek nem Isten akarata szerint valóak. Ezt ismerték fel azok a szülők, akik ezért jogosan és megalapozottan nevezik magukat a „Szerencsés Családok” közösségének.
Jó lenne, ha Magyarországon is megalakulna egy hasonló szervezet, mely nagymértékben előmozdítaná az LMBT személyek társadalmi elfogadását, és a keresztény egyházak számára is értékes segítséget jelenthetne abban az útkeresésben, amely immáron a Katolikus Egyházban is elindult a korábbi posztban bemutatott vatikáni kérdőív nyilvánosságra hozásával.
