A Bondings 2.0 blogon ismételt figyelemfelhívást tettek közzé annak érdekében, hogy minél többen töltésék ki a vatikáni kérdőívet. Mint írják, az amerikai püspökök még mindig hezitálnak a kérdőívvel kapcsolatban, azt ígérték, hogy a „szokásos eljárásrend” szerint válaszolnak majd a szokásosnak igazán nem nevezhető vatikáni felmérés kérdéseire. Ebből adódóan – bár most már több amerikai egyházmegye is közzétette a vatikáni kérdőívet – az egyházi reform szervezetek továbbra is várják az általuk közzétett kérdőívek segítségével azoknak a híveknek a válaszát, akik más formában nem tudják kinyilvánítani véleményüket a kérdőíven feltett kérdésekkel kapcsolatban.
A hazai katolikus hívek sincsenek könnyebb helyzetben. A Szent Gellért plébánia honlapjáról letölthető egy „Családszinódus kérdőív” nevet viselő dokumentum, mely állítólag a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK) hivatalos kérdőíve, és amelyet – a dokumentum lábjegyzete szerint – a hívek számára szerkesztettek. Erre utal, hogy a plébánia honlapján így vezetik fel a dokumentumot: „Szentatyánk, Ferenc pápa 2014-ben a családdal kapcsolatban szinódust hív össze. Főrelátorként (előterjesztő) főpásztorunkat, dr. Erdő Péter bíboros, prímás, érsek urat kérte fel. Ahhoz, hogy bíboros úr minél átfogóbb képet tárhasson a Szentatya és a Szinódus püspökei elé, az alábbi kérdőív kitöltését kéri. Aki szeretne ebben segíteni, kérem, hogy az alábbi kérdőívet töltse ki, és a kérdőív alján lévő e-mail címre - pkt@katolikus.hu - címre küldje el.” Ha azonban valóban az MKPK hivatalos dokumentumának lehet tekinteni ezt a kérdőívet, akkor több kérdés és probléma merül fel vele kapcsolatban.
Elsőként rögtön a közzététel módja. Hogy lehet az, hogy az MKPK hivatalos kérdőívét csak (!) egy kisebb budapesti plébánia honlapján teszik közzé, arra sem az MKPK hivatalos weboldalán, sem egyéb központi katolikus honlapon, sem semmilyen országos médiumban, még csak utalás sincsen. Olyan ez, mintha a Magyar Katolikus Egyház vezetői látszólag (dokumentálhatóan!) közzé akarták volna tenni a kérdéssort, de csak úgy, hogy azért túl sokan ne találkozzanak vele.
Másodiként a kérdőív címe:
„CSALÁDSZINÓDUS 2014”
Statisztikai feldolgozásra átszerkesztett kérdőív
Ez a cím (fejléc) azért megtévesztő, mert nem derül ki belőle, hogy pontosan milyen célból is készült maga a dokumentum. A „Családszinódus” megnevezés nem tekinthető hivatalosnak, a kérdőívben később sem jelenik meg semmiféle olyan utalás, hogy a kérdéssor a Püspöki Szinódus III. Soron kívüli Közgyűlésének előkészítésére összeállított, és a Szentszék által hivatalosan megküldött kérdések alapján készült volna. Ez azt a rossz érzést keltheti az olvasóban, hogy esetleg egyes kérdések (a szerkesztők tudtával) – tartalmi szempontból is lényegesen – eltérnek a hivatalos vatikáni kérdéssortól, de ezért már nem vállal senki felelősséget.
Ugyancsak felettébb aggályos, hogy a kérdéssor szerkesztői nem adnak instrukciókat a kérdőív kitöltéséhez, ami pedig egyáltalán nem egyértelmű sok szempontból. Egyáltalán nem világos például, hogy a letölthető Word-dokumentumban hogyan kell jelölni a válaszokat (aláhúzással, vagy a válaszadó által helyesnek tartott válasz másfajta megjelölésével, esetleg kinyomtatott formában is ki lehet tölteni, és utána beszkennelni?), ami pedig a kiértékelés, és a beérkezett válaszok összesítése szempontjából meghatározó jelentőségű lenne. Erdő Péter bíboros nyilatkozata (amit korábban már nagyobb terjedelemben is idéztünk a forrás megjelelölésével) további aggodalmakat ébreszt: „Bárki bármiről elmondhatja a véleményét … de azt senki nem vállalta, hogy ezeket fel is dolgozza.” Akkor lehet, hogy felesleges ez a munka? Ha nem fogja senki kiértékelni, akkor minek dolgozzanak vele a hívek?!
A kérdéssorral kapcsolatban is rengeteg probléma merül fel. Annak ellenére, hogy – mint korábban már említettük – a kérdőív lábjegyzetében az szerepel, hogy a „Hívek számára szerkesztett kérdőív”, az olvasót már az első kérdés elbizonytalaníthatja, hogy valóban neki kell-e válaszolnia rá. Az 1a kérdések közül az első (amelynek a végéről lemaradt a kérdőjel) ugyanis olyan felkészültséget igényel a pápai enciklikák ismerete terén, ami a laikus hívek többségének nincs meg. A második pedig így szól: „Hogyan készítjük fel híveinket a családi életre az Egyház tanításának megfelelően?” Ez utóbbi is azt az érzetet kelti, hogy a kérdőívet papoknak kell kitöltenie, és erre a kérdésre igazán adekvát választ nem lehet kiválasztani az előre megadott válaszlehetőségek közül.
Az 1b kérdésnél még szembeöltőbb az előre megadott válaszlehetőségek elégtelensége. A kérdés így szól a „hivatalos” kérdőív szerint: „b) Ott, ahol ismerik az Egyház tanítását, milyen mértekben fogadják el? Vannak-e nehézségek a tanításnak a gyakorlatba történő átültetésekor? Melyek ezek?” Az utóbbi két kérdésre a következő lehetőségek közül kell választani:
o nincs nehézség
o ki tudom igazítani a hibákat
o nem tudom kezelni a helyzeteket.
Egyértelmű, hogy ezen válaszlehetőségek segítségével nem lehet kielégítő választ adni arra a kérdésre, hogy ha vannak nehézségek a tanításnak a gyakorlatba történő átültetésekor, akkor melyek ezek.
Az 1c kérdésnél is sokat elárul az előre gyártott válaszok szerzőjének szándékairól, hogy megint csak a kérdés egy részére lehet válaszolni a segítségükkel. A kérdés a „hivatalos” kérdőív szerint: „c) Milyen módon terjesztik az Egyház tanítását az országos, egyházmegyei valamint plébániai szintű pasztorális tervekben?” A válaszlehetőségek:
o nincs a plébániának pasztorális terve
o része a plébánia pasztorális tervnek
o nem foglalkozom vele.
Láthatóan az országos és az egyházmegyei pasztorális tervekre utalás sincs a válaszokban. Ebből adódóan nem is derülhet fény arra, hogy ismeri-e ezeket a válaszoló, ha igen, akkor kielégítőnek, megfelelőnek tartja-e azokat az egyház tanításának terjesztésére. Az előre elkészített válaszoknak köszönhetően nem derülhet ki, ha a válaszolónak esetleg vannak olyan kritikai észrevételei, amelyek a felettes egyházi hatóságra rossz fényt vethetnének.
A következő kérdés (1d) fordítása sem pontos, és az irányított válaszlehetőségek is erősen korlátozzák a véleménynyilvánítás lehetőségét. A „hivatalos” változat első kérdése tartalmilag még megfelel az eredeti kérdőívnek, és a válaszlehetőségek is adekvátak, de a második kérdés már erősen átfogalmazott, és a válaszlehetőségek is nagyon korlátozottak: „Melyik területeket éri a legélesebb bírálat?
o életvédelem
o gyermekvállalás
o válások magas aránya
o házasság nélküli együttélés
o egyéb…
Nyilvánvaló, hogy a nem hívők között ennél sokkal több vitatott pontja van az egyházi tanításnak, és egyáltalán semmi utalás nincs arra, hogy az „egyéb…” kategória választása esetén szöveges kiegészítést várnak-e, mint ahogy az sem derül ki sehonnan, hogy csak egy, a leginkább jellemző válaszlehetőség kiválasztását, vagy akár több lehetőség megjelölését is kérik a kérdőív szerkesztői. Ebből adódóan a válaszok kiértékelhetetlenek lesznek, mert nem lehet tudni, hogy a csak egy választ bejelölő válaszoló tényleg csak azt az egy választ tartja elfogadhatónak, vagy csupán kiválasztotta azt az egyet, ami leginkább jónak tűnik számára, mert abban a hitben volt, hogy csak egyet választhat a lehetőségek közül. Tartalmilag is meglehetősen furcsák a válaszlehetőségek, mivel arra a kérdésre, hogy a nem hívők részéről mely területeket éri a legélesebb bírálat, azt a válaszlehetőséget írni, hogy „életvédelem”, vagy „gyermekvállalás”, eléggé értelmetlen. Nyilván a nem hívők közül senki nem általában az egyháznak az élet védelme, vagy a gyermekvállalás iránti elkötelezettségét kritizálja, hanem pl. a művi abortusz egyházi megítélését, vagy a fogamzásgátlással kapcsolatos tanítást, azonban az nem nyilvánvaló, hogy a kérdőív egyszavas válaszlehetőségei valóban ezekre vonatkoznak-e.
A házassággal és a családdal kapcsolatos egyházi álláspont körüli viták gyökereit érintő, és azok eredetét feszegető második kérdéscsoport esetében is nagyon komoly problémákat okoz az a tény, hogy az előre megadott válaszlehetőségek irányítottak, és sablonosak. A „hivatalos” kérdőív 2a pontjának második kérdése így szól: „Milyen antropológiai megközelítések húzódnak meg a család természetes alapjairól folyó vita mögött?” Erre az alábbi lehetőségek közül választhat a válaszadó:
o individualizmus
o bizonytalan emberkép
o személyközpontúság
o istenképiség.
Ezek a válaszlehetőségek a család természetes alapjairól folyó vita mögött meghúzódó, a társadalomban előforduló, eltérő antropológiai megközelítések – kissé egyoldalú – minősítései csupán, melyeket akár mindet be lehet jelölni, de ez alapján a kérdező aligha kap érdemi plusz információt. A szinódus szervezői, előkészítői számára nyilván az lett volna érdekes, hogy a válaszadó miben látja azokat, az egyházi tanítástól eltérő, konkrét antropológiai megközelítési módokat, amelyek a család alapjait érintik. Ahhoz ugyanis, hogy a szinódus előkészítői képet kapjanak a természettörvény egyházi értelmezésétől eltérő, azzal részben szembenálló antropológiai megközelítések társadalmi súlyát, jelentőségét illetően, nem elég, ha a válaszadók csak azt jelzik, hogy vannak a társadalomban, ilyen-olyan jelzőkkel ellátható, eltérő megközelítések. Ezt nyilván mindenki tudja. A kérdés az, hogy ezek közül melyiknek, milyen a jelentősége, társadalmi reprezentációja. Mi az, ami sokak számára okoz gondot a hivatalos egyházi tanítással kapcsolatban a nem hívők, sőt esetleg a hívők körében is? Ebből adódóan erre kérdésre is csak szabad szöveges válasz formájában lehet érdemi választ adni.
A „hivatalos” kérdőíven a következő, a 2b kérdés fordítása hibásnak tűnik. Ez a „hivatalos” verzió: „Magát a természeti törvényt a férfi és nő kapcsolatának viszonylatában általában elfogadják-e a megkereszteltek?” A vatikáni eredeti angol nyelvű kérdés azonban ez: „Is the idea of the natural law in the union between a man and a woman commonly accepted as such by the baptized in general?” A korrekt fordítás: „Elfogadott-e általában is a természettörvény gondolata a férfi és a nő közötti házassággal kapcsolatban, olyan mértékben, mint a keresztények között?” Amint látható, a két kérdés egészen másra vonatkozik.
A következő kérdés fordítása elfogadható, de az előre megadott válaszok megint teljesen elfogultak, célzatosak, melyek a hivatalos katolikus megítélés irányába akarják terelni a válaszadót. A kérdés, és a válaszok a hivatalos kérdőíven: „Milyen elméleti és gyakorlati indokok alapján kérdőjelezik meg a férfi és a nő kapcsolatán nyugvó családalapítás természetjogi alapjait?”
o ateista meggyőződés
o egyházellenesség
o ismerethiány
o torz emberkép
o politikai szándék
o áltolerancia
o egyéb ….
Az előre meghatározott válaszok között nem szerepelő lehetőségek sokkal nagyobb jelentőségűek, mint a felsorolt, ítélkező, egyoldalú minősítgetések, vagy vádak, ugyanakkor arra itt sem ad útmutatást a kérdőív, hogy aki az egyéb kategóriát akarja választani, az hova, és milyen formában írja le a véleményét. A 2c pont második kérdése a „hivatalos” kérdőíven megint téves fordítást tartalmaz: „Az egyházi és a világi szervezetek hogyan képviselik a természetjogi alapokat?” Az eredeti vatikáni kérdés angolul: „How is it proposed and developed in civil and Church institutions?” Azaz: Hogyan (Mennyire) támogatják és erősítik ezt (értsd: a természetjogi alapokon álló férfi-nő házasságot) a polgári és az egyházi intézmények? A kérdés félrefordítása miatt is szükségszerű, hogy a válaszok nem lehetnek adekvátak arra vonatkozóan, amit a kérdéssor szerkesztői tudni szerettek volna, ráadásul a leegyszerűsített válaszok között ilyeneket találunk:
o részeredmények vannak
o eredményesen képviselik.
Ezekkel a válaszokkal végképp nem lehet mit kezdeni, itt is szabad szöveges formában lehet csak érdemi válaszokat adni.
Nem tűnik indokoltnak a „hivatalos” kérdéssor többi elemét is ugyanilyen részletességgel elemezni annak megállapíthatásához, hogy az számos hibás, félrefordított megfogalmazást, célzatos, egyoldalú, elfogult, ítélkező, vádaskodó, vagy csak egyszerűen semmitmondó, előre meghatározott válaszokat tartalmaz. A korrekt kitöltési útmutató és a formailag, informatikai szempontból nagyon gyengén előkészített kérdőív kitöltésével érkező válaszok összesítése majdnem ugyanolyan munkaigényes, mint egy szabad szöveges kérdőívnek, ugyanakkor a fenti hiányosságok miatt a tényszerű kiértékelésre, és az alapján bármilyen megalapozott következtetés levonására a „hivatalos” kérdőívre adott válaszok nem alkalmasak.
Mindezek alapján ismételten is csak arra lehet bíztatni a Soron Kívüli Püspöki Szinódus előkészítésének ügyét a szívén viselő katolikus híveket, hogy a szabad szöveges kérdőívet töltsék ki, mely az alábbi linken érhető el még az elkövetkező három napban.
