Éleződik a csata Olaszországban, amióta beterjesztették az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolatának elismerését célzó törvényjavaslatot a parlament elé. A törvénytervezetet támogatók és az azt ellenző egyaránt nagygyűléseket szerveztek. Az Olasz Katolikus Püspöki Kar elnöke, Bagnasco bíboros keményen támadja a tervezetet, mondván: „A gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy egy anya és egy apa nevelje fel őket”. (Részletesebben ld. pl. a catholicherald.co.uk beszámolóját!)
De mi van akkor, ha egy gyermeknek az anyja és az apja nem képes arra, hogy ezt megadja? Nem képes, mert ne adj’ Isten megbetegszik, balesetet szenved, meghal. Vagy ha ilyen tragédia nem is történik, de egy házasság végérvényesen megromlik, és a gyermeknek pont az okoz szenvedést, ha közelről kell végignéznie, ahogy a szülei egymást marják, pusztítják. Vagy ha az egyik szülő végre beismeri saját maga és a környezete előtt, hogy meleg, és nem képes hűséges házastársként, a hagyományos családi keretek között példamutató szülőként élni. Ha egy ilyen szülőnek kell nevelnie továbbra is egy vagy több gyermekét, akkor mi az ilyen gyermekek érdeke? Mire megy azzal, hogy Bagnasco bíboros a gyermekek jogait mantrázza?
Valószínűleg azt már a konzervatív olasz katolikusok is tudják, hogy előbb, vagy utóbb Olaszországban is legalizálják az azonos neműek élettársi kapcsolatát. Ezt már két éve is támogatta az olaszok 77,2% (ld. Wikipedia vonatkozó adatait!).Sőt! Tavaly már a „katolikus Olaszország” polgárainak többsége, egész pontosan 55%-a, az azonos neműek házasságának legalizálását is támogatta. Amiben még eredményesen támadni tudják a Renzi-kormány tervezetét, az a gyermekek örökbefogadására vonatkozó kitétel. Ez a kérdés ugyan már most is sokkal visszafogottabban jelenik meg az olasz törvénytervezetben, mint ahogy a nagyobb demokratikus hagyományokkal bíró országok vonatkozó jogszabályai kezelik ezt a kérdést. Az olasz törvénytervezet alapján csak az élettársa vérszerinti gyermekét fogadhatná örökbe egy azonos nemű párkapcsolatban élő személy. Könnyen belátható, hogy ez viszont abszolút elemi érdeke lenne minden gyermeknek, akinek az őt nevelő vérszerinti szülője azonos nemű párjával él élettársi kapcsolatban. Ha pl. a vérszerinti szülő nem tud elmenni az iskoláskorú gyermek iskolai fogadóórájára, vagy a kórházban fekvő beteg gyermeket meglátogatni, akkor ezt tehesse meg jogszerűen az élettársa, akivel adott esetben de facto már évek óta családtagként él együtt a gyermek. De nem! Ezt az olasz katolikusok (hivatalos képviselői) ellenzik. Mert „a gyermekeknek joguk van ahhoz, hogy egy anya és egy apa nevelje fel őket”, és hogy mi van azokkal, akiknek ez mégsem adatik meg, az ott már nem érdekel senkit.