Számomra nem várt fejlemény volt az utóbbi napokban a nyugalmazott érsek homofób megnyilvánulásaitól markánsan elhatárolódó vatikáni reakció. (Érdekes volt az is, hogy egy babtista lelkész igen gyors reakciója ezt a katolikusok elleni kritikai észrevételeinek alátámasztására használta fel.) Aztán érdekes volt egy a témával foglalkozó írás is http://www.apcsel29.hu/?tag=homoszexualitas. Lényegében mindegyik oldalról logikusan ugyanahhoz a kérdéshez jutunk: üdvözülhetnek-e a melegek? csak akkor üdvözülhetnek, ha nem élik meg a vágyaikat, vagy lehetséges a menyországba jutni akkor is, ha valaki megéli homoszexuális vágyait? igaza van-e azoknak, akik szerint Pál apostol, vagy a Biblia más könyveinek szerzői egyértelműen azt az isteni kinyilatkoztatást közvetítették az emberek felé, hogy a homoszexualitást megélő emberek nem juthatnak be Isten országába? vagy csak utólag és önkényesen értelmezik így egyesek? mi fűti az indulatokat? az hogy itt üdvösség, vagy kárhozat a tét? miért, más teológiai viták során nem merült már ez fel számtalanszor a történelem folyamán? miért nem tanult saját történelmi tapasztalataiból Krisztus egyháza? miért csak addig sikerült eljutnunk, hogy most nem égetjük el máglyán egymást, ha eltérően értelmezzük Isten igéjét, de az indulatok továbbra is olyan erősek, mint néhány évszázaddal ezelőtt?
Ezek és hasonló kérdések felszülnek a legtöbb témával foglalkozó írás mögött. Mindannyiunknak szembe kell néznie ezekkel a kérdésekkel, akár az egyik, akár a másik oldalon állunk. A világ nagyon várja a válaszainkat. Lehet, hogy nem vallják be, de várják. Adja Isten, hogy sikerüljön végre megértenünk, tudomásul vennünk és nyíltan vállalnunk az ő akaratát a homoszexuális emberekkel, a problémáikkal, a vágyaikkal, az életükkel, és a heteroszexuálisok, a keresztények és a nem keresztények helyes viszonyulásával kapcsolatban.
