Talán nem véletlen, hogy így alakult az élet, Istennek talán (sőt biztos) volt ezzel is szándéka, hogy közel egyszerre, pár nap leforgása alatt e két rend képviselői egymástól függetlenül (?) megszólaltak a homoszexualitással kapcsolatban. Előbb a jezsuita bloggerek oldalán jelent meg egy post, eddig 331 kommenttel (!)
http://jezsuita.blog.hu/2009/11/24/homoszexualitas_az_egyhazban_egy_lelkivezeto_szempontjai#c7945804
majd a Magyar Kurir adott közre egy interjút egy ferences hivatásgondozóval, amelyben szintén erősen felmerült a homoszexuális téma:
http://www.magyarkurir.hu/?m_id=1&m_op=view&id=30262&rovat=16
Csábító lenne a kétféle lelkiség különbségeit boncolgatni annak kapcsán, hogy ki, hogyan közelít a homoszexuálitás kédéséhez, de talán ennél fontosabb, hogy mit tudhatunk meg ezekből a megnyilatkozásokból, mik azok az üzenetek egy hívő keresztény ember számára, amelyek ezekből a megnyilatkozásokból kiolvashatóak.
Természetesen, mint lojális katolikus lelkiségi mozgalmak az fel sem merülhet, hogy bármelyiknek a szerzője megkérdőjelezze a hivatalos vatikáni álláspontot, de ezen korlátokon belül nagyon érdekesek az eltérések. Számomra Dobszay Benedek hozzáállásában az szimpatikus, hogy egyértelműen csak a saját területével kapcsolatban nyilatkozik, igaz ott nagyon kategorikus és nem ad megnyugtató választ a riporter tapintatos kérdésére, hogy miként lehet szerinte elkerülni, megelőzni a katolikus egyház tekintélyét romboló, küldetésének teljesítését akadályozó botrányok előfordulását. A jezsuita bloggerek - természetesen :) - nem állnak meg semmilyen "témahatárnál", a lelkigondozás kérdéskörétől egyenes út vezet az alapvető morálteológiai kérdések feszegetéséig, de a blog műfaji sajátosságainak megfelelően nem is jutnak olyan egyértelmű konklúzióra, amit magával vihet az olvasó. Marad ami volt: bízom Isten kegyelmében, hogy elirányít azon az úton, amit nekem készített.
