az ezer színű világ

Minek van "hírértéke"? Sokan vizsgálták már ezt a kérdést, és jutottak mindenféle következtetésre. Mondják: a média manipulál, globális összeesküvés elméletek keringenek, az újságírók meg közben végzik a dolgukat. Akár tetszik, akár nem ez is egy szakma, vannak - még ha ezt hajlamosak is vagyunk sokszor kétségbe vonni - objektív törvényszerűségei. A hír akkor ér valamit, ha van hírértéke, amit ugyan nem lehet centiméterekkel, vagy kilogrammokkal mérni, mégis egy jó szerkesztő pontosan és tisztán érzi, hogy melyik hírnek mekkora a hírértéke. Egy leszbikus polgármester (pl. az utóbbi napokban Houston polgármestere), vagy miniszterelnök (ld. Izland), vagy egy új meleg püspök kinevezése vitathatatlanul hír. Sok médium beszámol róla, bejárja a világsajtót. Miért van hírértéke? Mert van, ezt a média szakemberek biztos részletesebben is ki tudnák fejteni, de sok meglepőt nem mondanának (egyeseknek kuriózum, másokat személyükben érint valamiért, stb.). Jó az, hogy ezeknek az eseményeknek ilyen hírértéke van? Van, akinek jó, van akinek nem jó. Az persze nem annyira jó, hogy még mindig ilyen különlegesség, bizonyos mértékig "polgárpukkasztás" ez a téma, de ezért nem a média a felelős, az csak egy tükör, annak a társadalomnak a tükre, amelyik ennyire nem tud mit kezdeni ezzel a témával. Meddig lesz ez így? Amíg a társadalom nyugvópontra nem jut a témában. Amíg el nem veszíti a kuriozitását az, ha egy homoszexuális ember kap komoly pozíciót. Ennek alapvetően két módja van: vagy nem kap, vagy a társadalom szélesebb tömegei számára természetessé válik. A világ kezd ilyen szempontból végletesen kettészakadni: egyik részén a homoszexualitás kriminalizálását fokozzák, másik részén a mind szélesebb körű társadalmi elfogadását ösztönzik. Hova fog ez vezetni? A homoszexualitás megítélése miatt alakulnak majd ki új világméretű konfliktusok? Esetleg háborúk? A józan ész azt diktálja, hogy ez nem fordulhat elő. Ki és hogyan tud ennek érvényt szerezni? Csak azok a vezetők, akik magukat ugyan be tudják sorolni egyik, vagy másik oldalra, de egyetértenek azzal, hogy a megoldást nem jelentheti a konfliktusok kiélezése. Akik a saját táborukon belül "hűtik a forró fejeket"... Isten áldja meg a munkájukat!