A tolerancia fogalma keresztény körökben néha kifejezetten ellenérzéseket szül, szinte már összemosódik a bűnpártolással, vagy a megalkuvással. De még ha el is ismerik ilyen körökben, hogy pl. a nemzeti kisebbségekkel szembeni tolerancia fontos és szükséges, akkor is gyorsan hozzáteszik, hogy vannak azonban olyan jelenségek, amelyeket nem lehet tolerálni, és a tolerancia nem terjedhet ki a bűnök elfogadására, eltűrésére. Felmerülhetnek tehát az alábbi kérdések: mi a kereszténység viszonya egyáltalán a tolerancia fogalmához? Mennyire igei fogalom a tolerancia? Mi derül ki Jézus Krisztus tanításaiból?
A keresztények a történelem során maguk is sokat szenvedtek az intolerancia miatt. Már Jézus Krisztus halálos ítélete is formálisan a korabeli zsidóság vallási intoleranciájának megnyilvánulása volt, és ez még akkor is igaz, ha a kinyilatkoztatás alapján mindez csak eszköz volt Isten kezében a megváltás emberfeletti művének végrehajtásához. A keresztényüldözések ezt követően évszázadokon keresztül intézményesített formában zajlottak, és Európán kívül még sok helyütt zajlanak mind a mai napig. Európában a kereszténység és a világi hatalom "kiegyezése" után a kereszténység belső szakadásai vezettek az intolerancia különböző mélységű és súlyosságú megnyilvánulásaihoz. Mindezek alapján a vallásszabadság biztosítása mind a mai napig a keresztények legfőbb követelései közé tartoznak, ami pedig a tolerancia fogalomkörének egyik legfontosabb eleme. Ugyanakkor a fundamentalizmus előretörése bizonyos keresztény gyülekezetekben - ahogy arról egy korábbi posztban részletesen volt szó - a tolerancia általános elvetéséhez, elutasításához vezetett, bár kétségtelen tény az is, hogy ezek a jelenségek korábban is jelen voltak a legkülönbözőbb keresztény felekezeteknél. Szomorú tény, hogy a fundamentalizmus egyes képviselői a "liberális teológiát" és a hasonló "elhajlásokat" az ilyen álláspontokat képviselők hitének megalapozatlanságával, ebből adódóan a megtérésük megkérdőjelezésével magyarázzák. Vannak azonban pozitív jelenségek is: Nemeshegyi Péter SJ A szeretet útjai c. könyvében egyértelműen hitet tesz a tolerancia szükségessége mellett.
A tolerancia - mint új keletű fogalom - természetesen nem szerepel a Szentírásban, azonban a lényege, tartalma egyértelműen megjelenik követelményként minden keresztény számára. Pontos helyek megjelölése nélkül Pál apostol leveleiből is egyértelműen kiderül, hogy a nagyon szigorú, konkrét, megalkuvást nem tűrő erkölcsi előírások mellett is az apostol nagy hangsúlyt fektet arra, hogy Jézus Krisztus követői viseljék el egymást szeretetben, akkor is, ha látják a másik ember hibáit, adott esetben bűneit. Jézus tanításai ezzel kapcsolatban egyértelműek. Még a nem hívők által is széles körben használt képpel tiltja azt a képmutató magatartást, amivel más szemében a szálkát is meglátják az emberek, miközben a saját szemükben a gerendát sem veszik észre. Ennél is egyértelműbb ahogy Jakabot és Jánost, ezt a két hevesebb vérmérsékletű apostolt leállítja, amikor tüzes csapást kérnének a Jézust be nem fogadó falura, vagy amikor pl. Lk 9, 50-ben azt mondja a tanítványoknak, hogy "... aki nincs ellenetek, az veletek van".
Mindezek alapján a toleranciát egyértelműen olyan tulajdonságnak kell tekinteni, melyet minden emberrel szemben követelményként fogalmaz meg az Ige, annak elvetése, vagy elutasítása igei alapon nem lehetséges.
