az ezer színű világ

Az előző bejegyzésben idézett evangéliumi szakasz után következik Máté evangéliumában az a szakasz, amelyben Jézus Péter apostolnak nagyon fontos hatásköröket ad: "Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."(Mt 16.19) A feladat és a hatáskörök gyakorlásához kapcsolódó felelősség meghatározása máshol van megírva:"Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek?" "Igen, Uram - felelte -, tudod, hogy szeretlek." Erre így szólt hozzá: "Legeltesd bárányaimat!" Aztán másodszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" "Igen, Uram - válaszolta -, tudod, hogy szeretlek." Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!" Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?" S így válaszolt: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek." Jézus ismét azt mondta: "Legeltesd juhaimat!"(Jn 21.15-17), illetve "De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék." (Mt 18.6).
Aki saját bőrén is megtapasztalta már az ellenkezőjét, az jól tudja, de személyes tapasztalat hiányában is könnyen belátható, hogy két dolog alapvetően fontos az ember számára egy munkahelyen, vagy bármilyen megbízás során: az egyik, hogy a feladatok, a hatáskörök és a felelősségek pontosan meghatározásra kerüljenek, a másik, hogy ezek egymással összhangban legyenek. Manapság ennek ellenkezőjét az élet számos területén megtapasztalhatjuk, a rendszerváltás utáni hazai realitás, a "gulyás-kommunizmus"-ból a piacgazdaságba történő átalakulás sajátos "magyar útjának" jellegzetes velejárói a magukat kiskirályoknak érző vállalkozók, cégtulajdonosok, akik alkalmazottaikra irreálisan sok feladatot, még a deklarált feladatokon is túlmutató felelősséget próbálnak hárítani, ugyanakkor minden hatáskört maguknál akarnak tartani, még azt is, ami őket eleve meg sem illeti, de azokat meg különösen, amelyeket az alkalmazottaik számára át kellene adniuk, ahhoz, hogy azok a feladataikat el tudják látni és a feladatok végrehajtásáért felelősséget tudjanak vállalni. A felelősség-hatásköri kérdések tisztázatlansága társadalmi szinten megakadályozta a felelős pozícióban lévő vezetők felelősségre vonását akkor, ha hibákat követtek el. Ez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy kialakuljon az emberekben az az érzés, hogy hazánk egy következmények nélküli ország és többek között ez az ami miatt az új miniszterelnök szerint nemcsak kormányváltásra, hanem teljes lelki-szellemi megújulásra van szüksége az országnak. Mindezen szomorú tapasztalatok birtokában különösen felértékelődik az idézett igerészletek üzenete: Jézus meghatározza a feladatokat Péternek, ad hozzá hatásköröket és előre tisztázza a felelősség kérdéseit is. Természetesen a feladat-meghatározás nem felel meg azoknak elvárásoknak amelyeket a HR-es követelmények támasztanak egy munkaköri leírással, vagy a jog egy megbízási szerződéssel kapcsolatban, de itt nem is egy munka- vagy egy megbízási szerződésről van szó. A szimbolikus feladat meghatározás pontos tartalmát csak az isteni kinyilatkoztatás egészéből lehet megérteni, ami szükségszerű velejárója annak, hogy itt egy évezredeken és civilizációkon átívelő feladatról van szó. Érthető tehát, hogy az azóta eltelt évszázadok során sokszor és sokat vitatott kérdés volt, hogy mi is pontosan az egyház feladata, kötelessége. Ugyanakkor a másik két igerész meglehetősen pontos iránymutatást ad a felelősség-hatásköri kérdésekre vonatkozóan. Teljesen világos, hogy Péter felhatalmazást kap arra, hogy feloldjon dolgokat és itt egyértelmű, hogy nem (csak) a bűntől való feloldozásról van szó. Az egyház aztán úgy értelmezte, hogy "átruházott hatáskörben" neki is van hatásköre feloldani dolgokat, ami a feladat - hatáskör - felelősség közötti összhang logikai igényéből adódóan érthető, azonban a hatáskörök kiterjesztő értelmezése a józan ész és az arra alapuló emberi jogrend gyakorlata alapján sem elfogadható. Nincs tehát felhatalmazás az ítéletre, a feloldás evilági elutasítása ugyan Jézus szavai szerint egyértelműen figyelembe lesz véve a mennyben is, de az is teljesen nyilvánvaló, hogy semmilyen ítéletalkotásra nem kapott felhatalmazást Péter, és így az egyház sem. Mindazok az egyházi döntések tehát, amelyek pl. a fel nem oldozott személyek kiátkozására vonatkoznak jogalap nélküliek és jogi értelemben semmisek. Ugyanakkor a feloldás hatáskörének nevesítése egyben a feladat-meghatározás szempontjából is lényeges, mivel nyilván való, hogy amire van valakinek hatásköre, az a feladatai közé is tartozik, tehát az egyháznak nemcsak joga, hanem kötelessége is gyakorolni ezt a hatáskört. Ezt viszont az egyház vezetői, tagjai, tehát mi mindannyian, gyarló emberekként szeretjük szűkebb értelemben alkalmazni, és a katolikus gyakorlatban a széles népegyház számára is megismerhető módon manapság szinte csak a bűnök feloldozására (a bűnbánat szentségére) vonatkoztatjuk, a protestáns vallásgyakorlatban meg leginkább semmire. Pedig még az emberi kapcsolatokban is nyilvánvaló mindenki számára, hogy pl. az a munkavállaló, aki a feladatait, a kötelességeit mindig a lehető legszűkebben próbálja értelmezni nem tekinthető igazán jó munkaerőnek, de tény, hogy sajnos a munka világában sem ismeretlen ez a hozzáállás. Elég nagy baj tehát, hogy az egyház ma egy kicsit ugyanezt teszi. De mit kellene másként tennie? Hogyan és mit kellene megkötnie és feloldania még itt a földön? Tény az is, hogy a történelem folyamán az élet nagyon sok területére alkalmazta az egyház a "kötésre" vonatkozó felhatalmazását. Szabályokat és törvényeket hozott, e tekintetben tehát, ha úgy tetszik "végezte a dolgát". Azonban ezeket a törvényeket és szabályokat, melyeket adott történelmi, kulturális, tudományos és társadalmi fejlettségi szinteken alakított ki és rendelt el az egyház, pontosan ugyanolyan kötelessége folyamatosan felülvizsgálni, és ha kell módosítani, vagy eltörölni, mint amennyire feladata és kötelessége volt megalkotni azokat. Az is nyilvánvaló, hogy az egyházban tevékenykedő emberek nem tévedhetetlenek (a pápai tévedhetetlenség dogmája egy nagyon speciális jogintézmény, melynek elemzése külön feladat, most ezzel nem foglalkozunk, de az idézett evangéliumi részlet folytatásából napnál világosabban kiderül, hogy mit gondolt Jézus Péterről, mint emberről, és mennyire nem tartotta őt tévedhetetlennek), ebből adódóan biztos, hogy számos olyan egyházi törvény és szabály született az egyház történelme során, melyek már a megalkotásuknál is hibásak voltak. Ezért nagyon fontos, hogy bár ezeket a törvényeket is elfogadja, ha úgy tetszik "aláírja" Isten az idézett igeszakasz értelmében, azonban fenntartja magának a jogot, hogy saját ítéletei meghozatalánál figyelembe veszi-e, vagy sem. Akkor azonban, ha az egyház tagjai számára világossá válnak azok a hibák, amelyek az egyház belső törvényeiben és szabályaiban vannak, akkor nemcsak joguk, hanem kötelességük is ezeket megváltoztatni. Ahogy korábban is, úgy ma is számos ilyen kérdéssel kell szembenéznie az egyháznak (a teljesség igénye nélkül egy párat felidézve: a cölibátus, a házasságra vonatkozó szabályok a katolikus egyházban, a homoszexualitás kérdései, a nők pappá szentelésének kérdései minden keresztény egyházban, stb.), melyekben időnként feszítő ellentmondások mutatkoznak a természetes emberi értelem és az egyházi tanítás között. Márpedig a természetes emberi értelem Isten alkotása, Jézus maga is nemegyszer arra hivatkozott, amikor korának elavult, vagy már eleve rosszul megalkotott egyházi szabályait, törvényeit kritizálta.