Az elmúlt időben növekedni látszik a távolság az un. liberális és a konzervatív keresztény teológia képviselői között. Az utóbbiak a konzervativizmus jegyében teljesen elutasítóak az előbbiek mindenféle változtatásra irányuló kezdeményezésével szemben, akik ezt látva egyre inkább radikalizálódnak. Eközben a kívülállók, a magukat nem hívőnek, vagy bizonytalannak definiáló emberek tömegei egyre kritikusabban szemlélik a keresztény vallást általában, de különösen annak vezetőit, hivatalos, vagy önjelölt képviselőit. (A többi nagy világvalláshoz tartozóknak látszólag egészen más problémákkal kell megküzdeniük a maguk társadalmi közegeiben, amelyek azonban a mélyben mutatnak némi hasonlóságot a kereszténység problémáival.) A konzervatív teológiai irányzat képviselői az egyház válságjelenségit látva változatos összeesküvés elméleteket gyártanak, és ennek kapcsán gátlástalanul vádolják meg a "liberális" teológia képviselőit is aposztáziával, miközben teológiai tanításaik logikai zavarait a tekintélyelv alapján próbálják eltusolni. Ez ugyan nem új keletű jelenség, de az információs társadalomban rohamosan fogy a tekintélyelvű gondolkodást elfogadók aránya. Ebből adódóan súlyos következményei vannak a "konzervatív" teológiai irányzatnak az egyház missziós küldetésének teljesítése szempontjából is, és ezért egyre nagyobb a felelőssége a különböző érdektől vezérelve a "konzervatív" teológiai irányzatokhoz ragaszkodó egyházi vezetőknek az egyház rohamos térvesztésében a fejlett országokban. Mint azt az elmúlt években láthattuk ez ma már nemcsak abban nyilvánul meg, hogy egyre tömegesebb mértékben tapasztalható az elfordulás a keresztény vallástól és az emberek egyre kevésbé fogadják el a hivatalos keresztény morálteológia tanításait, hanem a kifejezett kereszténység és egyházellenesség megjelenésében is. Ez utóbbiakat használják leginkább a "konzervatív" teológiai képviselői az általuk széles körben hirdetett összeesküvés elméleteik bizonyítására, azonban ezt csak úgy tudják megtenni, hogy nem vesznek tudomást néhány nagyon fontos tényről. A fejlett országokban manapság tapasztalható keresztényellenesség ugyanis - szemben a korábbi korok hasonló jelenségeivel - egyértelműen alulról induló, széles tömegbázissal bír, miközben a politikai elit szorosan és őszintén kötődik a konzervatív keresztény irányzatok képviselőihez. Ez utóbbi egyik legszembeötlőbb bizonyítéka volt annak a Tony Blair-nek a katolizálása (közvetlenül a Pápánál), aki Nagy Britannia miniszterelnöke volt 10 éven keresztül, miközben az országban a többi fejlett országhoz képest is nagyobb mértékben erősödtek fel az alulról jövő keresztényellenes tendenciák. Nincs szó tehát egyfajta újkori "keresztényüldözésről" (ld. ezzel kapcsolatban az egyik korábbi bejegyzést is ebben a blogban), hanem egyértelműen a széles tömegek elfordulásáról, a keresztény értékek tömeges elutasításáról kell beszélni. Annyiban természetesen elfogadható a "konzervatív" keresztény irányvonal álláspontja, hogy ezt a jelenséget nem lehet egy teljesen spontán reakciónak tekinteni, mivel a média valóban nagyon erősen hozzájárul ehhez azáltal, hogy felerősíti az egyházban kirobbanó botrányokat, azonban azt el kell ismerni, hogy reálisak és megoldatlanok azok a problémák, amelyek a botrányok kirobbanásához vezettek. Ezeknek a problémáknak a felszámolása csak az egyház radikális megújulásától remélhető, amit a "konzervatívok" által "liberálisnak" mondott teológiai irányvonal képvisel. Jézus maga is folyamatosan küzdött korának "konzervatív" teológiai irányvonalával, melynek képviselői, a farizeusok és az írástudók végül is keresztre feszíttették. De feltámadásával bebizonyította minden ember számára, hogy tanításai igazak és azok igazságát semmiféle konzervatív erő nem képes cáfolni és elhallgattatni. Ezért jó lenne, ha a mai kor "konzervatív" vallási vezetői (akik sajnos nem abban az értelemben konzervatívok, ahogy magukat láttatni szeretnék, hogy ti. ők a krisztusi tanításhoz, hanem Isten igazságait háttérbe szorítva saját emberi elképzeléseikhez és nem utolsó sorban evilági pozícióikhoz ragaszkodnak) belátnák végre, hogy milyen hatalmas felelősséget ruházott rájuk Jézus, amikor ezt mondta: "Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!" (Mt 28,19).