az ezer színű világ

Az elmúlt vasárnap a pasaréti református templomban Csere Mátyás a prédikációja alapigéjének azt a részt választotta Dániel Könyvéből, amikor Dárius királyt – miután elfoglalta Izraelt és Dánielt az ország egyik vezető tisztségviselőjévé tette, sőt további előléptetését tervezte – rábeszéli a többi, Dánielre féltékeny elöljáró, hogy egy rendeletben kötelezze minden alattvalóját arra, hogy csak hozzá imádkozhatnak. Miután a zsidó származású Dániel továbbra is Izrael Istenéhez imádkozott, feljelentették, az oroszlánok barlangjába vetették, de Isten megvédte őt. (Dán 6, 1-21.) A prédikációban a lelkész első sorban arról beszélt, hogy a bibliai példázat érzékelteti az Istenhez imádkozó ember (Dániel) és a nem imádkozó (Dárius) közötti különbséget, az előbbi megigazul és megmenekül, az utóbbit megtéveszti a gonoszok ármánykodása. A fiatal lelkész is megengedett ugyan magának némi aktuálpolitikai oldalvágást, rámutatva arra, hogy láthatóan már akkoriban is divat volt a hatalmon lévők érdekeit sértő személyek ellen irányuló jogalkotás, de ennél tovább nem merészkedett. Isten azonban ezzel az igerésszel nagyon határozottan inti az embereket az önös érdekek miatt szított gyűlölködés és ármánykodás kerülésére és továbbolvasva az igerészt látjuk, hogy nagyon kemény büntetést helyez kilátásba azoknak, akik ilyet tesznek. A történet tehát sokkal többrétű aktuálpolitikai vonatkozással bír, hiszen a mai magyar kormányzat számára fontosnak tűnő hatalmasságok, az un. történelmi egyházak vezetői már másodszor vezették tévútra a döntéshozókat, amikor a konzervatív keresztény álláspont kizárólagosságát rögzítő alkotmányozás után a lelkiismereti és vallásszabadságot súlyosan sértő új egyházi törvényt is áterőltették a parlamenten. Csak remélni lehet, hogy a mai magyar kormányzat is rá fog jönni tévedésére, és legalább megpróbálja korrigálni azt, ahogy Dárius király tette, aki valószínűleg nem véletlenül lett a világtörténelem egyik leghatalmasabb uralkodója.