A kötelességek rögzítésével tehát nem az a baj, hogy azokat is tartalmazza az Alaptörvény, hanem az, hogy kvázi a jogok biztosításának feltételéül szabja, azt a benyomást keltve, hogy az állam azért cserébe és annyiban biztosítja polgárainak a jogaik érvényesülését, amennyiben az állampolgárok teljesítik a kötelességeiket. A fentiek miatt ez a felfogás ellentmond a nemzetközi normáknak, ráadásul olyan bumeráng, ami visszaüt, és ez valószínűleg elkerülte a konzervatív felfogású alkotmányozók figyelmét. Abban az esetben ugyanis, ha elfogadjuk azt a szoros kapcsolatot a jogok és a kötelezettségek között, amit az alkotmányozók érvényre kívántak juttatni az új alkotmányban, akkor ez azt is jelenti, hogy a kötelezettségek teljesítése is csak annyira terheli az állampolgárokat, amennyire az állam biztosítja számukra a jogokat. Ebből adódóan az állampolgárok azon csoportjának, akiknek az állam nem biztosítja ugyanazokat a jogokat, amelyek megilletik a többi állampolgárt, a kötelezettségeiket is arányosan csökkenteni kell. Ezen logika mentén haladva az új Alaptörvény szelleméből következik, hogy azoknak a melegeknek, akiknek az állam deklaráltan nem kívánja biztosítani a házassághoz való jogot, kevesebbet kell vállalniuk a kötelességekből is, pl. kevesebb adót kell fizetniük. Ez a gondolat nem új, az USA-ban évtizedekkel ezelőtt megjelent a melegmozgalmak érvrendszerében és vélhetően nagymértékben hozzájárult ahhoz, amit napjainkban látunk: az amerikai elnök szisztematikusan felszámolja a melegeket diszkrimináló utolsó jogszabályokat is. Most azonban – a fentiek miatt és a fenti érvelés alapján – a hazai melegtársadalomnak is kezdeményeznie kellene az Alkotmánybíróságon, és annak várható sikertelensége esetén a strasbourgi emberjogi bíróságon, hogy a magyar adótörvényekben kapjanak arányos kedvezményeket a melegek.