A jelen blog előző posztjában idézett híradáson kívül magyar tudósítást alig lehetett találni a meleg skót fiatalember brutális meggyilkolásáról, amely a hatóságok szerint vélhetően az áldozat szexuális orientációjával lehetett összefüggésben. A média saját belső logikája a kívülállók, de talán még a közreműködők egy része számára sem érthető mindig, hogy mikor, mit és miért kap fel, ömleszti minden csatornán keresztül az emberekre, illetve a másik oldalon hogyan dől el, hogy mi az, amit nem tart érdekesnek, amiről úgy ítéli meg, hogy nincs „hírértéke”. Ezt a profi újságírók szeretik is misztifikálni (ezt „érezni kell” – szokták mondani), de az utóbbi időben a legtöbb ilyen nagy „mágusról” már lehullott a lepel, kiderültek a nagyon is könnyen átlátható anyagi és/vagy politikai indítékok. Mégis vannak olyan események, amelyeknél nem ennyire egyértelmű a helyzet, és a skót fiatalember tragédiája is ilyennek tűnik. Az még valahol érthető talán, hogy a jelenlegi kormánypolitika „média szolgái” nem akarnak nagy publicitást kelteni ennek az ügynek, mert a homoszexualitással kapcsolatos társadalmi kérdések vonatkozásában láthatóan a hárításra, a téma minél nagyobb ívben történő elkerülésére rendezkedtek be. Az azonban már meglepő, hogy sem a megtépázott, de azért még létező baloldali sajtó, sem az örök túlélő bulvár média nem kapta fel ezt a hírt. Ez utóbbi esetében egyértelműen csak arra lehet következtetni, hogy még a bulvár média meghatározó döntéshozói is félnek egy ennyire kemény témát elővenni. Szemben ugyanis egy haszonszerzésből, vagy egy nyilvánvalóan szerelemféltésből elkövetett gyilkossággal, amit az olvasók döntő többsége nagyjából hasonlóan és az újságírók számára is kiszámíthatóan ítél meg, ezért nagyobb kockázat nélkül lehet beszámolni róluk, ezt a bűncselekményt úgy tűnik nem tartották ilyen „sima ügynek”. Az a tény, hogy lénygében a hazai bulvár média elhallgatta ezt a borzalmas gyilkosságot (annak ellenére, hogy a külföldi sajtóban igencsak nagy visszhangja volt!), arra utal, hogy az ilyen médiumok vezető döntéshozói nem tartották anyagi és népszerűségi szempontból kifizetődőnek, hogy foglalkozzanak vele. Lehetséges, hogy ez a hazai melegtársadalom számára pillanatnyilag előnyösebb is, mivel így nem adott teret a társadalmunkat amúgy is súlyosan érintő homofób gyűlölet további gerjesztésének, de ez utóbbi szempont nyilvánvalóan struccpolitika. Az ilyen borzalmas tragédiákról ugyanis pont azért kellene beszámolnia a médiának, hogy a társadalom levonja a szükséges konzekvenciákat. Nem kell, nem szabad „csámcsogni” a meggyilkolt fiatalember halálának borzalmas körülményein, de nem lenne szabad elhallgatni a történteket, mert így csak a hagyjuk rohadni a mélyben a homofóbia "gennyes gócát", és ez előbb-utóbb még sokkal súlyosabb következményekkel jár, mintha most felvállalnánk a "góc" feltárásával és kitisztításával járó átmeneti fájdalmakat.
